Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

É. Kiss Sándor: Szilágyi Dániel (1831—1885)

kutathatott a sztambuli könyvbazárban. A legnagyobb fáradságtól sem riadt vissza, hogy valami irodalmi ritkaságot megszerezzen, alighogy annak neszét vette. Ismerték őt a török könyvkereskedők egytől végig. Hoztak is neki minden idősárgította ódon írású keleti könyvet. Derék hazánkfia tapintatos kezébe csak olyat vett, melyet vagy a magyar történelem, vagy a magyar nyelvészet szempontjából értékesnek és becsesnek tartott. Könyvgyűjteményében általános keleti érdekű, azaz az Ozmán birodalom, Perzsia, Arábia, Egyiptom és KözépÁzsia történetére vonatkozó, továbbá a mohamedán hit-, jogtudomány, etika és diplomácia fontos munkái találtattak. S a nehezen kapható ritkaságok közé tartoztak. Ez a férfi, ki minden kényelmet és élvezetet megvont magától egész vagyont költött honfitársai segítésére. „Az igazságot kereső kapott nála jogi tanácsot, a tudományra szomjas előtt megnyílt a tudomány mély forrása, a jóbarát pedig részesült abban a szeretetben, amelynek hevét most is érzem a halál fagyán keresztül. Küszöbét senki sem léphette át úgy, hogy gazdagabban ne távozott volna..." „... Akadémiai címek, koszorúk és minden külső cifraság nélkül oly tiszteletet nem szerzett magyar névnek még senki, mint ez a világtól elvonult szerény búvár, akit a külföld orientálistái sokkal jobban ismernek, mint mi itthon. Francia- és Angolország turkológiai valódi döntőbíróul tekintették a Timon utca remetéjét. A török nyelv legrejtetteb zugaiban ha eltévedtek, csak levelet írtak a konstantinápolyi magyar emigránsnak és postafordultával íróasztalukon volt az útbaigazítás, melyet hiába kerestek volna könyvtárak fenekén esztendőkön által. Egész tudományos generációkat nevelt fel ez a nagy tudós: nemcsak a magyar orientalisták zömét vezette be Kelet tudományos világába, de keze alatt nőtt nagyra külföld legtöbb szaktekintélye. Európában akadémiák és tudós társaságok vetélkedve választották keblökre e kitűnő férfiakat, tanítómesterük pedig éldegélt tovább a homályban, névtelenül."

1 Miként a Pesti Napló 1862. június 18- és 19-i száma hírül adja, 1862. tavaszán Kubinyi Ferenc, Ipolyi Arnold és Henszlmann Imre tudományos utat tettek Athénban és Konstantinápolyban a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából azzal a céllal, hogy hazai történelmi emlékek iránt vizsgálódjanak, őket meggyűjtsék és megszerezzék. Fő céljuk volt I. Mátyás király könyvtárának a Corvinának a nyomozása. Akadémiai beszámolójukban elmondják, kiknek tartoznak hálával, mert őket céljuk elérésében előzetes kutatásukkal és anyagiakkal segítették: „Azon kitűnő, s befolyásos állású férfiaknak, kik állásuknál fogva igyekezetünket hathatósan előmozdították, valamint Konstantinápolyban tartózkodó egyes hazánkfiainak, kiket annak helyén és idején hálásan megnevezni el nem mulasztunk, mint akik a helybéli körülményekben tájékozás által, sőt tényleges eljárásokkal is a legnagyobb segítségünkre voltak." Ez utóbbiak közt ott volt Szilágyi Dániel is. Tóth Béla szerint ő adta meg az impulzust a török kormánynak a Corvinák visszaadására. Erre 1869-ben került sor, amikor Ferencz József a Szuezicsatorna megnyitásáról hazatérve Konstantinápolyba is ellátogatott. A szultán a legdíszesebb négy Corvinát neki ajándékul felajánlotta, őfelsége pedig a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. E négy Corvinát Mátrai Gábor akadémiai tag 1869. december 16-án mutatta be a Magyar Tudományos Akadémiának. Az akadémiai delegáció beszámolója végén a következőket jelenti : „Egy becses török könyvgyűjteményt is, mintegy 50 darabon felül van itt szerencsénk az 1 BH 1885. nov. 27. 253'