Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Sz. Kürti Katalin: Maghy Zoltán pályakezdése
ben", „Főtér reggel", „Böszörményi templom este" stb. 2 5 Mint látjuk, a böszörményi „öreg" templom több festményének tárgya. Az 1929-es két változat más-más napszakokban mutatja be a jellegzetes, monumentális épületet. A „Templom Böszörményben" című vakító napfényben mutatja be a sárga falú templomot, amelyet a fény még élénkebbé tesz. Előtte fekete ruhás, gyászoló, temetésre összegyűlt emberek, az előtérben tüzes vörös, zöld levelű kanna virágok. A gyász- és a viruló élet ellentétét nagyszerűen visszaadja a feketék és vörösek kontrasztja. A másik festmény esti világításban mutatja be ugyanezt az épületet. Holdvilágos, mélykék ég alatt, misztikus szépségében áll előttünk a templom, amelyet erős kontúrvonallal vesz körül. A kékek-feketék variánsára épített festmény sejtelmes hatást kelt. 2 6 A város főgimnáziumáról két ízben készített reprezentatív festményt: 1935-ben és 1939-ben (mindkettő ma is a Gimnázium tulajdona). Városképei mellett kertrészletei egy szűkebb világnak érzékien szép megfestései. Rajtuk nagyvonalú dekorativitás párosul részletező hajlandósággal. A „Kertünk" c. reprezentatív olajkép a nyári, virágoktól, zöldektől roskadozó buja világot mutatja be. Mindent elborít az aprólékos műgonddal megfestett levelek, páfrányok, indák, virágok zuhataga. A „dr. Molnár István kertjében" c. alkotás hasonló kertet mutat be. Kedves tanára, atyai jóbarátja állva, könyvet olvasva jelenik meg a buján virágzó kertben. A környezet minden részlete „megmunkált", ornamensben gazdag, mint a szűrrátéteken, vagy a keleti faragványokon. Molnár István izgalmas egyéniségét, keleti művészetekhez vonzódását hangsúlyozza, húzza alá ez a nyugtalan, szinte keleti cizelláltságú táji részlet. Maghy saját szeretetét, tanára iránti rajongását is megfogalmazta a vásznon. A dekorativitás és a naturalizmus összhangjára építő, a késő-szecesszió jegyeit is viselő festmények sorába tartozik „Őszirózsák" című vászna (Déri Múzeum tulajdona). Rálátásosan ábrázolja a veranda kövére hulló, gazdag csokornak ható őszirózsa ágyást. Nincs a képen egyetlen motiválatlan rész, mindent elborít a fehér, lila, sárga, piros, bordó virágok egzotikusan ható, a képkivágás révén kinagyított tömege. 1929-ben készítette a „Szárazmalom" című hatalmas vásznát (Hajdúsági Múzeum tulajdona), amelynek egy akvarell változatát 1930-ban festette. Ezzel indította el azt a hagyományőrző sorozatot, amelynek szellemében ma is dolgozik. A böszörményi, hortobágyi ízeket, hangulatokat ekkor vette át igazán művészete, s ettől kezdve tálalta igazán egyénien, másokkal össze nem téveszthetően helyi témáit. Böszörmény környéki részleteket feldolgozó tájképei, életképei szinte néprajzi hitelességgel tárják fel élményeit, s a megőrzés révén ma is láthatóvá teszi az azóta elpusztult, átalakított részleteket. Mindezt meseszerű, naiv derűvel festi meg, s a tárgyhű feltárás mellett is mélységes szubjektivitással. Úgy jeleníti meg a múlt darabjait, hogy saját, tárgyhoz fűződő viszonyát, érzéseit is feltárja. 1932-es „Lakatosműhely"-e, a 30-as években festett „Disznóölés"-e, „Répaszedés"-e, „Hajóhinta'-ja, „Vásári jelenet"-e éppúgy e művei közé sorolható, mint a 60-as években készült „Húsfőzés"-e, „Tyúkpiac"-a. 25 Ezekről a müvekről írja Vadász Endre említett cikkében: „az alföldi város szétfolyó földje, a kevés árnyékú, alacsony házak, napon sült, poros fák és a hó vakító fehérnél fehérebb bája érdekli... a havas hátterű, vázlatos „Korcsolyázók"-on, a „Hajóhintán", a „Vásár forgatagában", az „Artistanők" hintán lesikló figuráin a mozgás ritmusát keresi szerencsés kézzel". 26 Módy György az 1964-es Déri Múzeum-beli kiállítás rendezője írt erről a festményről szép jellemzést az Alföld 1964. februári (XV. évf. 2. sz.) számában, a 157. l.-on: „A mélykék ég piciny holdfényének frappáns megvilágítási hatása, a templomtéren szinte lopakodó cigányzenészek a couleur locale-t is tökéletesen szólaltatják meg." 245'
