Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Papp József: A tiszacsegei tanyák népének „bárói", a dohánykertészek (1778—1945)
bonát adták egy évre. Nem is búzát, hanem csak gabonát. Itten meg ha jól sikerült az évi dohánytermés, még búza kenyeret is ehetett." Míg a cselédember és a napszámos „báróknak" látta a sokszor anyagi gondokkal is küzdő dohányosokat, addig a falusi gazda, de még a saját házzal rendelkező zsellér ember is csak lenézte, gyöttment kukásnak tartotta őket. „Csak szamaruk vót, az húzta a lajtosszekeret. Őszre meg meghizlalták, oszt levágták, az pótolta a zsírzót, mert vót sok zsírja is. A Nagykertbe is laktak kukások, azok mind igen szegény emberek vótak" — emlékszik vissza rájuk a szomszédságukban lakó P. J. Néhány adat arra utal, hogy a dohányosok között voltak időnként jobbmódúak is. A csegei prédikátor 1825-ben azt jelentette az egyházkerületnek, hogy Vay Ábrahám zsellérei — „kik már ez előtt is a csegei eklézsiához tartoztak, s esztendőnként fizettek is (legalább némelyek közülök) valamit az eklézsia fenntartására. De ámbár vágynák közöttük tehetős gazdák, mind az által negyed részét sem fizették annak, amit a legszegényebb helybeli lakosok esztendőnként fizetni szoktak." 2 9 A lelkipásztor jelentésében szerepelnek a Szilágyban lakó dohányosok, akik között a legtehetősebbek: Lévay András 5 vonó és 4 heverő, Molnár Mihály 3 vonó és 4 heverő, Sallai János 4 vonó 2 heverő, Juhász István, Szalontai János 3—3 vonó és 3—3 heverő jószággal rendelkeztek. Egyébként a nagy többség rendelkezett egy vagy 2 igavonó jószággal, ami a vízhordás miatt elengedhetetlen is volt. Az utóbbi időből megemlíthetjük Smidróczki István nevét is, akinek a szülei dohányosok voltak, ő maga pedig kezdetben cselédként szolgált a gazdaságban. Szüleitől 1927-ben vette át az 5 holdnyi bérleti földet. Majd amikor 1932-ben a Szilágy-birtokot felesbérletbe adta az uraság, ő maga is vállalt 25 hold földet. „A vetőmagot a gazdaság előlegezte, újkor mindent vissza kellett adni. Akkor én is vállaltam egy parcellát, de a dohányt csak nem hagytam. Az 5 holdnyi dohányt is megtartottam, a dohány jó cikk vót nekem, mindenféle terhet abból tudtam kiegyenlíteni. így vót aztán sokáig. Engem a front is abba ért. Az én helyzetem nagyon jó vót akkor." A második világháború után a Szilágyban az egykori cselédeknek és a bérleti földön kertészkedő-gazdálkodó dohányosoknak osztottak először földet. A földosztásban 16 család részesült, közülök 8 korábban cseléd, 8 pedig kukás volt. Az ott cselédházakban lakóknak a Kismajorban osztottak ki házhelyet, a régi tanyát pedig teljesen lebontották. Aki a dohánytermesztést folytatta, az az egykori csomózóház anyagából kaphatott annyit, hogy a maga portáján egy hold terméséhez elegendő nagyságú deszkahodályt építhetett. A régi dohányosok 1—2 holdnyi földön még évekig termelték a dohányt. A Szilágyban, a volt dohányosok és cselédek kiosztott 156 kat. holdnyi földjén alakult meg 1951-ben az I. típusú termelőszövetkezeti csoport, a „téjeszcsé". Elnöke Sőrés Sándor lett, párttitkára pedig Smidróczki István. 16 család fogott itt össze, hogy közösen gazdálkodjék. Dohányt is termesztettek, de már nem oly mértékben, mint az uradalom idejében. „Aki állattal, fogattal ment be, annak meg volt az állat és fogat utáni taksája, akinek nem vót, az csak gyalogmunkás vót". Három év múlva kötelezték a hármas típus megalakítását. Addig nagyon jól termeltek, de akkor még nem volt mindenkinek szándékába a hármas típusba belépni. A csoport ezért szét is széledt. Majd aztán 1960-ban alakult meg a ma is működő termelőszövetkezet. 29 A Hajdúböszörményi Református Egyház Levéltára 1825. év (Az adatok Bencsik János gyűjteményéből származnak.) 199'
