Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Papp József: A tiszacsegei tanyák népének „bárói", a dohánykertészek (1778—1945)
prédikátor 1783-ban megszámlálta és a gyermekekkel együtt 152 főnek találta. 1 6 Átlagos életkoruk 25 év, tehát szinte kivétel nélkül erejük teljében levő fiatalok. Közöttük csak három idősebb található, a 40 éves Petze János, a 45 éves Petze István és az 50 esztendős Lévai János. Valószínűleg ők lehettek az első csoportok vezetői. A dohányosok második nagyobb csoportja Vay Miklós nagymajori birtokára jött az 1810-es évek végén. Mint azt az előzőekben bemutattuk, ezen a birtokon különösen 1819 és 1829 között folyt jelentősebb dohánytermesztés. A dohányos családok száma a múlt század közepére leapadt. 1844-ben már csak 70 család dolgozik az uradalmi dohánytermelésben. 1 7 Ez még mindig jelentős dohánytermelésre utaló szám. Századunk első évtizedeiben — az idősebbek emlékezete szerint — minden gazdaságnak volt 8—10 kukás-családja. Az öt nagyobb gazdaságban tehát összesen 40—50 család foglalkozott a dohánytermeléssel. Az anyakönyvi bejegyzések alapján állapíthattuk meg, hogy a XVIII. század utolsó két évtizedében melyik család foglalkozott dohánykertészettel. A dohányosok között 32 családnév különböztethető meg, s 9 esetben a közeli rokonság (apa, fiú vagy testvérek) mutatható ki, tehát a foglalkozás családon belül is hagyományozódik. A családnevek a következők: Bajomi, Berecz, Czaga, Czudar, három Dózsa család (István, János és Péter), Erdős, Fakó, Ferenczi, Fóris, Gávai, Gási, Hajdú, Hajnal, Hunyadi, Imre, Illés, Juhász két tagja (az apa János és fia András), Molnár, Major, Hámoros Nagy, Nagy, a Petzék hárman (János, István és Mihály), gyomai Sallai, a három Szabó testvér (István, Ferenc és Mihály), Szabados, Székely két tagja (Mihály és István), Szőke, Turi, és Varga családok. Ezek valamennyien a Szilágyban laktak és még 1808-ban a 32 családnévből 21 azonosítható az akkor összeírtakkal. A Szilágyban lakó dohányosok között az 1830-as években újabb családnevek tűnnek fel, nevezetesen a Baksi, Czeglédi, Grúz, Kardos, Kovács, Remenyik, Soltész, Szalontai, Szőllősi és Tóth családok. Vay Miklós nagy majori birtokán megtelepülő dohányos családok száma 1821 és 1824 között 67 volt. Köztük csak néhány olyan családot találunk, akik korábban a Szilágyban laktak, a nagy többség — a családnevek alapján ítélve — új telepesként érkezett a Nagymajorba. Az új családnevek a következők: Ágoston, Ángus, Apáthi, Bálás, Balogh, Bartha, Bentsik, Bezzegh, Bíró, Borbély, Cser, Csohány, Dudás, Falucskai, Fülep, Gáspár, Hajas, Jakab, Jetzu (talán a későbbi Jecs család elődje!), Jósvai, Katkó, Kaluz, Komáromi, Kóti, Losontzy, Lővy, Maczkó, Máté, Német, Nyulas, Oláh, Pálfi, Peternák, Soós, Szalai, Szedlák, Szilágyi, Szígyártó, Sziráki, Teleki, Török, Vásári és Zagyva. 1 8 Az egyes családok régi lakóhelyükkel sokáig tartották a kapcsolatot. Egyesek vissza is költöztek; a megüresedett helyre a távolban lakó rokonság egy-egy tagját hívták meg. Ilyen alapon települt a Szilágyba a múlt század közepén Jászkisérről a Korsós és Kun család, Egerlövőről a Gombás, Poroszlóról a Nagy, Váradi és Viglesi családok, Tiszaörsről a Molnár, Ároktőről pedig a Móritz család. A Szilágyban az utolsó kukás családok a Bakos, Galovics, Görbe, Gazdag, Máté, Oláh, Smidróczki, Tóth és Varnyas családok voltak, 16 Uo. 17 A dohányosokra vonatkozó adatokat a Tiszacsegei Református Egyház Levéltárában (továbbiakban: TREL) őrzött, 1749-től vezetett matrikulák és az 1768-tól írott Gondnoki Számadási Könyvek, valamint Egyházgyűlési Jegyzőkönyvek tartalmazzák 18 V-cs.G.L. VII. Birtokügyek 10. csomó g) Csege 1793—1863. év 192'
