Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nagy Sándor: A tiszacsegei Nagymajor
Zoltai Lajosnak azt az álláspontját, hogy Nagymajor sohasem tartozott Ohathoz, újabban Bencsik János két adattal erősítette meg. „Az 1777-ben készített ohati térképen a Morotva tava partján, a Kutasfok és a Fövényes között elfelejtett helyneveket találunk: a Sulymos tó nevét. Utána a Mosóhát következik, s végül elérjük a Godolyahátat. Tehát a Morotva mellett is volt Sulymos határnév, melyet azóta elfeledtek, s nem kell azt a csegei Inta partján keresnünk. A Godolyahát névvel kapcsolatban pedig egy 1792-ben kelt jelentésre hivatkozhatunk, melyet Vadászi László debreceni szenátor készített, éppen a kérdéses határrésszel foglalkozván, hogy a Godolyahát ősi neve Határos, mely helynév az 1336. évi idézett oklevélben előfordul. Patahalma pedig kétséget kizáróan a Nagy major helyén levő domb volt, s ezzel Délről rögzíthetjük is a falu határát. Ekkortájt ugyancsak határjárással tisztázták a másik, Északról szomszédos földesúr, az egri káptalan Margita pusztája és Csege közötti határt. Az ily módon rögzített faluhatár — a Peres határrész kivételével — nem igen lett többé a földesurak közötti vita tárgya." 2 7 Ami a nagymajori kastély építésének idejét illeti, az 1783-ban készült első magyarországi katonai térképfelvételen Csegétől északkelet-keleti irányban az Igej patak közelében fel van tüntetve „Meyerhöfe zu Csege gehörig" elnevezésű birtokrész több kisebb épülettel, de ez nem azonos a községtől délre fekvő Nagymajorral, amely a térképen nem szerepel. 2 8 Ha a felvétel idején a kétemeletes kastély már állott volna, mint a környék kiemelkedő építménye, a térképre rá került volna. Már említettük az 1819 decemberében készített épületleltárt, amely részletesen foglalkozott a kastéllyal és megállapította, hogy „az egész épület új". Ez a megállapítás hiteles bizonyítéka annak, hogy a kastély a XVIII. század utolsó, vagy a XIX. század legelső éveiben épült, és a pincében a „9 téglából készült Tubus élet konservatiojára" szolgált, tehát korántsem olyan misztikus célokra, mint azt Végh Kálmán állította. Ugyanez a leltár részletesen felsorolta a Nagymajorban akkor talált összes gazdasági létesítményt, még a két deszkából készült árnyékszéket is, de magtárt vagy olyan istállót, amelyet esetleg később magtárrá alakíthattak át, nem talált. Pedig ha ilyen már akkor állt volna a tanyában, ezt nem hagyták volna ki belőle. Arról, hogy Nagymajorban egy rossz állapotban levő magtár volt, csak az 1890. február 5-én Rosinger Lajossal kötött haszonbérleti szerződés tesz említést azzal, hogy ezt a bérlőnek helyre kell állítania az engedélyezett 8000 forintos keretből. Az építési keret felhasználásáról 1893. augusztus 3-án készített jegyzőkönyv szerint a magtárat a mellette levő szerszámszín felhasználásával alakították ki, tehát a Végh Mátyás által is látott épület 1892—93-ban készült, éspedig kifejezetten terménytárolásra. 27 Bencsik i. m. 49—50. 28 Déri Múzeum, Ált. Tört. Dok. Gyűjt. Térképtár. Magyarország I. katonai felvételének szelvényei. Zone. XXII. Sectio 17. Fotómásolat. 170'
