Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nagy Sándor: A tiszacsegei Nagymajor
nyában azonban nem volt munkaerő, a volt béreseknek most már maguknak is volt földjük, így aztán 1949. január 1-től a visszakapott ingatlant & rajta levő összes épülettel 10 évi időtartamra haszonbérbe adták az Ohati Állami Gazdaság Nemzeti Vállalatnak, majd 1951-ben felajánlották az államnak. Nagymajor előbb az ohati állami gazdasághoz, jelenleg pedig a Hortobágyi Állami Gazdasághoz tartozik. Tudományos irodalmunk a XX. század elejétől többször foglalkozott a nagymajori kastéllyal. Balássy Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia 1880. június 14-i ülésén a zárni és az ohati apátságok történetéről tartott előadásában elmondta, hogy Pázmány Péter az 1629-i nagyszombati zsinat végzéseihez toldott jegyzékben említette az ohati apátságot, de nem jelezte sem a vidéket, sem az egyházmegyét, amelynek területén az apátság vagy monostor állott. Az ohati apátságot azok közé az ismeretlen apátságok közé sorolta, amelyekről nincs kimutatva, hogy milyen rendű szerzetesek birtokában volt, de már 1219-ben virágzott. Balássy szerint „a legrégibb okmány, amelyben legelőször van említve a két apátság, a Váradi Regestrum. Éspedig annak 120-ik szakaszában... et abbas de Zam, et abbas de Uhod... Az uhodi apát (abbas de Uhod) Uhod, Uhot, Huhod, Huhot, Hohad, Hohat, Uhat, Ohat alakban írva, mindig ugyanazon egy helyet jelenti, amely ma Ohat néven ismeretes puszta Szabolcsban, vagyis Hajdú megye nyugoti szélén a Tisza mellett, Egyek és Csege közelében... E pusztán van egy Telekháza nevű domb s a hagyomány szerint itt állott egykor a falu, minek némi nyomai itt csakugyan észlelhetők s igen hihető, hogy itt állott az apátság épülete is. A kútforrások alapján igazolt, hogy Ohaton egykor monostor és apátság volt. Hogy ki által és mikor építtetett... azt még csak nem is gyaníthatjuk. Feltűnő, hogy az ohati monostor és apátság is úgy eltűnt, hogy annak itt semmi nyoma vagy emlékezete nem maradt fenn és semmi hagyomány vagy hely elnevezés sem jelzi egykori helyét és csak okleveleink tartották fenn emlékezetét." 1* Nyilván Balássy tanulmánya indította Végh Kálmán Mátyás ároktői plébánost arra, hogy megkeresse az ohati apátság helyét. Kutatásainak eredményét 1903-ban tette közzé, 1 9 s azt állította, hogy a ciszterciták Szent Miklósról elnevezett apátsága Nagymajorban volt. Megállapítása szerint Nagymajor területe a tatárdúlás után, 1248-ban, királyi birtok volt, a törökpusztítás után is azzá vált s a XVIII. század végén mint gazdátlan, szabad, királyi adományozás alatt levő birtokot Vay Miklós tábornok kitűnő szolgálatai jutalmául kapta Mária Teréziától földesúri birtokként. „Ezt a birtokot ma ugyan nem nevezik Ohatnak, de szélén fekszik Debrecen város pusztájának, Ohatnak és annak általán északi részét képezi. Már ezen jellege azt sejteti, hogy a török dúlás előtt, itt valamely elpusztult egyházi birtok lehetett." Nagymajor valóságos kis falu — írta Végh —-, s a teljesen négyszögletű kétemeletes kastélynak nemcsak alakja, de méretei is megegyeznek a zárni kolostor méreteivel. A kastély alépítményének egy-egy oldala 16 öl hosszú, a felső építményen körös-körül 2 öl terasz van. A külső falak remek, faragott kövekből vannak az épület egész felületén. Az épület sűrűn el van látva ablakokkal egészen úgy, mint a kolostorokban szokás. Végh Kálmánt azonban erősen elragadta fantáziája, hiszen a kétemeletes épület három oldalán egy-egy szinten 9, a negyedik oldalán 18 Balássy Ferenc: A zárni és ohati apátságok. In: Értekezések a történelmi tudományok köréből IX. (Budapest, 1882.) 19 Végh Kálmán Mátyás: Hortobágyi apátságaink. (Eger, 1903.) 166'
