Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nagy Sándor: A tiszacsegei Nagymajor
pedig csupán egy ablak van, ami ilyen nagy épületnél igazán nem mondható rendkívülinek. A külső falak soha sem voltak faragott kövekkel burkolva, ilyennel csak a terasz fala volt kirakva. „Szokatlan építmény, az igaz — állapította meg a plébános —, de nagyurak csak célszerűségre néznek és ezt a helyet bátran építhették ilyen apró cellákra vadászkastélynak; itt tehát kolostort, monostort keresni fölösleges. Igaz, magam is így gondolkoztam; csak egy a bökkenő. A kastélyt körös-körül jó darabon faragott és nem faragott kövek törmelékei borítják, természetesen elegyengetve ma már a földszínnel. Ez is meglehet; volt kő bőven; törmelékeit a kastély körül elegyengették, hogy sár ne legyen. Igen, de a kastély nyugati sarkánál gödröt ásva pár év előtt rengeteg emberi, korhadt csontokat találtak. Ez már elvitázhatatlanul igazolja, amit tudnak is, hogy a kastély valamely régi épület romjain vagy romjaiból épült, illetve a régit, mint mondják 'átalakították' ... A veranda alatt aránylag szűk folyosó visz le 6—8 lépcsőn egy négyszögletű térre... Jobbra-balra... gótívű folyosó indul... Az oldalfalakat minden oldalon egyenlő részekre osztó közfalak fél öl vastagságúak s így belől kilenc olyan helyiséget képeznek, melyek minden oldalról 2—2 öl hosszúak. Legjellemzőbb a középen levő helyiség, ennek tetején körülbelül 11/2 láb széles és hosszú négyszögletű lyuk van, mely ma már egy kődarabbal záratott el... Mindenki észre veheti, hogy ez a hely pince, hova a vidám vadásztársaságot felderítő szőlőlevet beraktározták, nem lehetett, mert azt másképen is építik, nem cellákra, de meg a másfél láb széles ajtókon micsoda hordókat lehetett volna begördíteni, hozzá egy láb magas küszöbön át. Ez az alsó helyiség, nincs benne kétség, börtön volt; ajtóin az embereket inkább belökték... De mit keresett a középső helyiség boltozatán levő négyszögletű lyuk, holott a többin hasonló nem észlelhető? Művelődéstörténeti tény, hogy a középkorban a szerzetes rendek bíráskodtak is. Az akkori perrendtartás egyik szokása volt, hogy a főbenjáró bűnöknél a vádlottat nem vezették fel a tárgyalóterembe, hanem börtönéből a tárgyalásterem alatti helyiségen keresztül olyan lyukon emelték fel, mint amelynek értelmezését keressük. Sokszor fejét is egészen letakarták, de legjobb esetben csak a feje került azon asztal fölé, melynél körös-körül bírái ültek. Lehetett ez a nyílás ennek a szomorú emlékű múltnak maradványa. Mindentől eltekintve azonban tény, hogy a ciszterciták igen szigorú fegyelme a börtönöket folytonosan használta rendtársaik megfékezésére... Ha most már a leírt... négyszögletű építmény fekvése után a templom helyét kutatjuk, annak délkelet vagy keletre kellett esni, ahol a szőlő van ez idő szerint." 2 0 A plébános érvei azonban tudományosan nem megalapozottak. Erre mutatott rá a Századokban a tanulmányt ismertető rövid cikk: „Szerző azt állítja, hogy az ohati apátság Telekháza mellett Csege határában a mai Nagymajor tanya helyén feküdt. Az ohati apátság helyére úgy akadt rá, hogy a nagymajori tanyán levő kastély emlékeztette cellaszerű beosztásával a középkori szerzetesházakra. Tudva azt, hogy a mai épületet Vay generális (hogy melyik azt nem mondja) átalakította, célszerű lenne levéltári kutatásokat eszközölni, miből talán világosság derülne az épület múltjára." 2 1 Debrecen és a Hortobágy múltjának kitűnő kutatója, Zoltai Lajos ugyancsak a Századokban foglalkozott Végh Kálmán Mátyás megállapításaival. Kimutatta, hogy „Nagymajor területe kívül maradt az ohati határon. Ős időktől 20 Uo. Passim 45—52. 21 Századok. 1904. évf. 365—366. 167'
