Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Nagy Sándor: A tiszacsegei Nagymajor

Iád, vagy harminc mindennapi tanköteles lakik és a körzeten belül valamennyi tanköteles befogadására alkalmas más iskola nincs. Nagymajorban a törvény hatályba lépésekor, meg azután is bőven megvolt a húsz család, illetve harminc mindennapos tanköteles gyermek, ennek ellenére az „erélyes gesztus" következtében az iskolát csak 1936 szeptemberében nyitották meg. Tiszacsege iskolaszékének elnöke 1936. október 12-én jelentette Hajdúmegye tanfelügyelőjének, hogy az iskolánál ideiglenes kisegítő tanítót alkalmaztak. „Ezt kellett tennünk, miután az iskolába utalt tanulók száma 53 és mert képviselőtestületünknek a kirendelésre vonatkozó kérelme mindezideig elintézést nem nyert."

1

0 Az 1926. évi VII. tc. hatályba lépésétől tíz évre volt szükség ahhoz, hogy egy olyan népes tanyán, ahol iskolaépület is volt, végre egy ideiglenes kisegítő tanítóval meginduljon a tanítás. S mindez olyan korszakban történt, amikor a tanítók százai voltak állás nélkül. De a tanítói állás körül még csak ezután kezdődött el vallási alapon a huzavona, ami az oktatói munkára nyilván nem volt jó hatással. A nagymajori segédtanítói állásra pályázók közül egy református és egy katolikus vallásút bocsátottak választásra és az iskolaszék a kisegítőként már működő református tanítót választotta meg. A választást azonban az egyeki katolikus esperes megfellebbezte azon az alapon, hogy a nagymajori tanköteles gyermekek hetven százaléka katolikus, ezért katolikus vallású tanítót kell alkalmazni, a választás egyébként is törvénytelen volt, mert őt, mint az egyház képviselőjét, a választó ülésre nem hívták meg. Az akkori jogszabályok értelmében a fellebbezést megfelelő javaslattal Hajdú megye tanfelügyelője volt köteles döntés végett a megye közigazgatási bizottságához beterjeszteni. A tanfelügyelő azonban maga sem tudta, hogy milyen javaslatot tegyen a közigazgatási bizottságnak, ezért 1938. május 18-án előzetes jelentést küldött a vallás és közoktatásügyi miniszterhez a választásról és fellebbezésről. Jelentése szerint az 1937. október 15-i benépesítési adatok szerint a beírt 57 tanulóból 36 volt róm. katolikus, 21 református vallású, 1938-ban pedig 54-ből 31 róm. katolikus és 23 református. „Ez a létszám és arányszám állandóan változik, mert az iskolába az uradalom és környéke cselédeinek s napszámosainak gyermekei járnak, tehát állandó hullámzás áll elő, sőt az uradalom kénye-kedvétől függ az is, hogy milyen vallású cselédeket alkalmaz. A tanítói állás betöltésénél a vallási kikötés ilyen körülmények között illuzóriussá vált" — jelentette a miniszternek. Éppen ezért utasítást kért, hogy a fellebbezést milyen javaslattal terjessze a közigazgatási bizottsághoz.

1

1 A miniszter úgy döntött, hogy a tanfelügyelő javasolja a választás megsemmisítését ama alaki hiba miatt, hogy a katolikus esperes nem volt jelen a választó ülésen. Elvi álláspontként azonban leszögezte, hogy a nagymajori iskolához mindenkor olyan vallású férfi tanító választandó meg, aki a tanítóválasztás idején iskolakötelesek vallásbeli arányának megfelel. A tanfelügyelő ennek megfelelő javaslata alapján Hajdú megye közigazgatási bizottsága a választást 1938. július 11-én megsemmisítette és két héten belül új választást rendelt el. Az új választáson azonban ismét a református tanítót választották meg, bizonyosan a két felekezet képviselői között létrejött valamiféle kompromisszum alapján, ugyanis most már fellebbezés nem érkezett. A tanítás csak az első két évben volt zavartalan. 1939 márciusában a tanítót katonai szolgálatra hívták be s az oktatás október végéig szünetelt. 1940. 10 HBL. Hajdú megye tanfelügyelőjének iratai. VI. 503. 11 Uo. 11 Hajdúsági Múzeum Évkönyve 161