Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nagy Sándor: A tiszacsegei Nagymajor
100 forintra után fizetni." A bérlő az általa vagy hozzátartozói által esetleg okozott károk megtérítésének biztosítására 11 000 osztrák értékű forintot volt köteles a bárónak kamatmentesen átadni s károkozás esetén 30 napon belül 11 000 forintra kiegészíteni. Ezt az összeget csak a bérlet megszűnésekor sakkor kaphatta vissza, ha a szerződésben vállalt összes kötelezettségét hiánytalanul teljesítette. A birtokra kivetett mindenfajta adót — az általános gyakorlatnak megfelelően —• a bérlő fizette, a báró csak az akkor már folyamatban volt s a birtokot is érintő vasútépítés címén kivethető községi pótadót vállalta magára, de kikötötte, hogy ha a vasútépítés céljára a birtokból kisajátítanak, ezen a címen a bérlő nem igényelheti a bérleti díj leszállítását. Az Alsószabolcsi Tisza Szabályozási Társulat részére a gátfenntartás és belvízszabályozásért fizetendő költség, az összeg nagyságára tekintet nélkül, a bérlőt terhelte, de a Tisza szabályozás folytán keletkezhető hátrány miatt nem kívánhatta a haszonbérleti szerződés módosítását. „Bérleengedésnek vagy kárpótlásnak egyáltalán semmiféle esetben, mint például tűz, vízáradás s ez okozta szaggatások, jég-, sáska-, pajorpusztítás, teljes terméketlenség, háború és dögvész, egyszóval bármi néven nevezendő fatalitások esetében nincs helye." A báró mindössze arra kötelezte magát, hogy ha olyan töltés-szakadás következnék be, amely miatt a birtok nagyobb része víz alá kerülne, a megrongált épületek helyreállításának költségét ő viseli. Arra nincsenek adatok, hogy Nagymajorban hány béres család élt az 1860as években, annyi gyermek azonban bizonyosan volt, hogy az 1868. évi XXXVIII. tc. értelmében iskolát kellett volna építeni részükre. De mint annyi más törvény, ez is sokáig írott malaszt maradt. A báró csak ebben a haszonbérleti szerződésben — tehát 1890. február 5-én — rendelkezett a tanyai iskola és tanítói lakás létesítése iránt s a bérlőt kötelezte, hogy a terv és költségvetés általa történő elfogadása után, legkésőbb 1892-ben gondoskodjék ezek megépítéséről. Emellett azt is kikötötte, hogy a magtár és a régi majorsági épületek szükséges helyreállítását, részben vagy egészben új fedéllel ellátását, vagy a meglevő béres lakásoknak az egészségügyi törvény kívánalmaihoz képest esetleg hatóságilag követelt kibővítését csak akkor végeztetheti el, ha az ezekre vonatkozó terveket és költségvetést előzetesen bemutatja és a jóváhagyást megkapja. Az új építkezések és helyreállítási munkák költsége azonban a bérlő által előlegezendő 8000 forintot nem haladhatta meg és ezen a kereten belül a ténylegesen felmerült és igazolt költségeket 15 év alatt, évi egyenlő részletekben csak akkor számíthatta be a haszonbérbe, ha a munkák a bérleti idő első öt évében készülnek el. A 8000 forintból elsősorban az iskola és tanítói lakás felépítéséről, továbbá a magtár és a régi majorsági épületek kijavításáról kellett gondoskodni, további építőipari munkákra csak akkor kerülhetett sor, ha a keretből még futotta. A magtár és a majorsági épületek kijavítása tehát előbbrevaló volt, mint a béres lakások bővítése, amire egyébiránt a bérlet ideje alatt, de később sem került sor, mert a hatóság az egészségügyi törvény alapján ezt nem követelte. A szerződés feljogosította a bérlőt, hogy a saját kényelmére és hasznára új épületeket emelhessen, költséges gátakat, árok- és csatornaásatásokat, víz lecsapolásokat és efféle munkákat végeztethessen — de csak a saját költségére s anélkül, hogy a bérlet megszűnésekor ezek árának megtérítését igényelhetné. Ugyancsak őt terhelte a birtok területén levő, vízlevezetésekhez szükséges fő- és mellékcsatornák fenntartásának, valamint a Morotva vize hosszú és rövid ágának a vas zsiliphez történő levezetésének költsége. A birtokhoz tartozó fűzerdőt öt egyenlő szakaszra osztották s a bérlő abból évenként egy szakaszt a fűz vága157'
