Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Ötvös János: A Hortobágy növényvilága

geniculates) és a mocsári csetkáka (Eleocharis palustris) mely voltaképpen itt válik uralkodóvá. A nedves sziki rétek közül a hernyópázsitos sziki rét (Agrosti-Beckmannietum) június közepéig víz alatt van és mivel a felhalmozódási szint a felszínhez közel van, a III. osztályú szikest jelzi. Jellemző faja a hernyópázsit (Beckmannia eruciformis) mely hernyóra emlékeztető kalászáról kapta nevét. A már korábban megismert nedves sziki rét növényei mellett megemlítendő még a réti ibolya (Viola pumila) mely hortobágyi népdalban is szerepel. Ugyancsak a nyár elejéig víz alatt levő, de azután mélyen kiszáradó, megrepedező mélyedések talaján az ún. szikfokon (IV. osztályú szik) találjuk a Mézpázsit társulás (Puccinellietum limosae hungaricum) tagjait. Uralkodó faj a sziki mézpázsit (Puccinellia limosa), a kígyófark (Pholiurus pannonicus), sziki csibehúr (Spergularia marina), szárnyasmagvú csibehúr (Spergularia media) sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicus), orvosi székfű (Matricaria chamomilla ssp. salina), sziki útifű (Plantago maritima), erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana), egérfarkfű (Myosurus minimus). Ebben a társulásban már sok gyomnövény is előfordul mint pl. Atriplex hastatum, Atriplex tataricum,. Chenopodium glaucum, Amaranthus crispus stb. A kiszáradt szikes tavak fenekén szintén különös növénytársulást a Bajuszpázsitos szikest (Crypsidetum aculeatae) találjuk jellemző fajaival pl. bajuszpázsit (Crypsis aculeata), karcsú bajuszfű (Heleochloa alopecuroides), sziki ballagóf

ű (Salsola soda), sziki sóballa (Suaeda maritima). Ahol a só felhalmozódási szintje a felszínre kerül fehéres por alakjában, ott találjuk az ún. vakszik növényzetét (Camphorosmetum annuae) jellemző tagjaival, mint pl. a bárányparéj (Camphorosma annua), heverő seprőfű (Kochia prostrata) többnyire gyomnövények társaságában pl. Polygonum aviculare, Atriplex litoralis stb. A száraz szikes rétek az ún. szikespuszták csapadékot csak eső formájában kapván, nyár közepére teljesen kisülnek. A szikespuszták uralkodó füve a sziki csenkesz (Festuca pseudovina), amely annak ellenére is, hogy szikespusztán él, nem sziki (halophyta), hanem szárazságtűrő (xerophyta) hegyi eredetű faj. Az uralkodó növények alapján megkülönböztetünk füves szikespusztát (Achilleo-Festucetum pseudovinae) és Ürmös szikespusztát (Artemisio-Festucetum pseudovinae). Az előbbi II. osztályú, az utóbbi pedig III. osztályú szikespusztát jelent. A két típust egymástól élesen elválasztani bajos, mert sokszor 1 m

2 nagyságú területen is mozaikszerűen váltakoznak, ezért legjobb a két szikespuszta növényeit együtt ismertetni. Uralkodó faj a pusztai cickafark (Achillea setacea), mezei cickafark (Achillea collina), sziki üröm (Artemisia maritima ssp. monogyna), ezeken kívül megemlítendők pl. a cérna here (Trifolium micranthum), sugár here (Trifolium strictum), sziki here (Trifolium angulatum), pusztai here vagy bodorka (Trifolium retusum), aranyfürt (Aster linosyris), sziki madárhúr) (Cersatium dubium), magyar sóvirág (Limonium gmelini ssp. hungaricum), magyar szegfű (Dianthus pontederae), mezei fátyolvirág (Gypsophila muralis) mely laza álernyőben álló, rózsaszínű virágaival szép színfoltot mutat, a pusztai sárma (Ornithogalum gussonei), gumós perje (Poa bulbosa), puha rozsnok (Bromus mollis), csillagpázsit (Cynodon dactylon), szőrös tippan (Eragrostis pilosa), karcsú fényperje (Koeleria eristata), angolperje (Lolium perenne), szikárka (Scleranthus annuus), enyves madárhúr (Cerastium glutinosum), ragadós mécsvirág (Melandrium viscosum), ezüst pimpó (Potentilla argentea), tövises iglice (Ononis spinosa), közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum), 12