Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Ötvös János: A Hortobágy növényvilága

mezei iringó (Eryngium campestre), apró nefelejcs (Myosotis stricta), lecsepült veronika (Veronica prostrata), szép virágú, de kellemetlen gyom a bókoló bogáncs (Carduus nutans), magyar imola (Centaurea pannonica), sziki pozdor (Podospermum canum), lándzsás útifű (Plantago lanceolata). Ezek és még mások képezik a szikespuszták tavaszi szépségét. A szikespusztákkal kapcsolatban külön meg kell említeni a gombákat is, mint pl. a mezei szegfűgomba (Marasmius oreades), réti csiperke (Agaricus campester), sárguló csiperke (Agaricus xanthodermans — enyhén mérges), hortobágyi csiperke (Psalliota macrospora), óriás pöfeteg (Calvatia maxima). Erdei életközösség növényei j Napjainkban aránylag elég szép számban találhatók erdők a Hortobágyon (Vajdalapos, Szálkahalom, Borsós, Angyalháza, Máta, Karácsonyfok, Papegyháza, Darassa stb.), azonban ezek mind újkeletű, ültetett erdők. Állományuk akác vagy tölggyel, szillel elegyes, aljuk igen gyomos, csalán, Bromus félékkel és más gyomnövényekkel borított. Az ősi erdős sztyepp maradványai a lösztölgyes (Aceri-Querceta) és sziki tölgyes (Galatello-Querceta) az ohati és újszentmargitai erdőben maradtak ránk. Mind a két erdő egykor a Tisza árterületéhez tartozott. Az itt uralkodó magasártéri ligeterdőbe (Fraxino pannonicae Ulmetum) keveredve találjuk az erdős sztyepp említett kétféle változatát, a tisztásokon ürmös szikespuszta társulással. Ebben a társulásban találhatók az ősi gyepvegetáció maradványai is. Mindkét erdő lombkorona szintjében a következő fákat találjuk: kocsányos tölgy (Quercus robur), cserfa (Quercus cerris), a margitai erdőben szálanként kocsánytalan tölgy (Quercus petrea) és molyhos tölgy (Quercus pubescens) is előfordul. További fák: mezei juhar (Acer campestre), feketegyűrű juhar (Acer tataricum — lösztölgyes jellemző fája), mezei szil (Ulmus minor), vadkörte (Pyrus achras). A cserjeszintben veresgyűrűs som (Cornus sanguinea), fagyai (Ligustrum vulgare), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), egybibés galagonya (Crataegus monogyna). Az erdős sztyepp cserjéje a törpe mandula (Ámygdalus nana) és a cseplesz meggy (Cerasus fruticosa). Az erdők gyepszintjében tavasszal Ohaton az odvas keltike (Corydalis bulbosa), a margati erdőben a tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia) található. Megemlítendők még a következők: saláta boglárka (Ficaria verna), magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) mely az árnyas erdőknek szép nagy sárga fészkes virágával valóban dísze, a széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium), bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollissima), ligetiperje (Poa nemoralis), erdei szálkaperje (Brachypodium silvaticum), kányazsombor (Álliaria petiolata), erdei ebir (Dactylis polygama), erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), macskahere (Phlomis tuberosus — a löszre jellemző), magas gyöngyperje (Melica altissima), tarka gyöngyperje (Melica picta — kontinentális elem), keleti ibolya (Viola suavis — kontinentális elem). Az erdő szélein (de a réten is) agárkosbor (Orchis morio —- szép mély bíborvörös virága van), gumós kőtörőfű (Saxifraga bulbifera), vörösszárú pimpó (Potentilla heptaphylla), cingár gombafű (Androsace elongata), enyvecske (Viscaria vulgaris) mely bíborvörös virágával szép színfoltot nyújt az erdő szélein és a réteken egyaránt. További fajok pl. a borzas bükköny (Vicia hirsuta), kakuk veronika (Veronica serpyllifolia), zsoltina (Serratula tinctoria) és még mások. 13