Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján
kilenc gyermekéből hét él, Remenyik János nemes ember, csikós, hét gyermekéből mind a hét él, Bana János majoros, tizenhárom gyermekéből kilenc él ! Más családokban ha volt is öt gyermek, de két feleségtől, férjtől származtak, illetve az elhaltak száma viszonylag magas volt. GYÖNGYÖSI MIHÁLY (HK. 1752) NYOLC GYERMEKÜK VOLT \ Katalin (hk. 1778) Simon Sándor Kihaltak I Sára (hk. 1780) Török István Szemán Mihály 9 gyermek közül 1808-ban 2 élt velük \ Erzsébet (hk. 1779) Nagy Mihály kihaltak I Mária (hk. 1792) Szűcs István 7 gyermek közül 1808-ban 4 él velük. A Gyöngyösi család esetében érdemes a jobbágytelek sorsát is tanulmányozni. A nagyapa 1773-ban féltelkes, aki 1787-ben is féltelkesként szerepelt a földesúri összeírásban, az apa ugyanebben a névsorban negyedtelkes volt. A háromnegyed telek aztán egyetlen fiú unokára szállhatna, az örökölhetné a Gyöngyösi telekhányadot, de 1814-ben csak negyedtelkes gazda. Örökösök, akik a szóbanforgó fél telket birtokolhatták volna, csak a Szemán gyerekek közül kerülhettek volna ki. Csege paraszti társadalmát a XIX. század elején az a kb. 300 család alkotta, amelynek többsége az 1808-as falunévsorban is szerepelt, s amelynek nagyrésze jobbágy volt, az armalisták száma nem jelentős. Ha tehát e zömében jobbágy állapotú közösség parasztsága életmódjának a megrajzolására kísérletet teszünk, akkor tudnunk kell, hogy a családok mindennapos életét, tevékenységét elsősorban a tényleges anyagi javak, az ingatlan és ingó értékek együttese határozták meg. Korszakunkban természetesen egyes telkesjobbágy családok jelentős eszköz- és szerszámkészlettel, épület berendezéssel, s mindenekelőtt állatállománnyal és ingatlanokkal rendelkeztek. A javak felhalmozása azonban nem mennyiségi, hanem minőségi irányban jelentkezett. Egy 179l-es levéltári forrásból kiderül, miután az egyik szolga szegényes fogata után érdeklődtek, hogy a „Gazda Ember az se lovat, se szekeret nem ilyet tart." 7 0 Jelzi ez a megjegyzés is, hogy különbségek voltak a zsellér és a módos jobbágy fogata stb. között. Néhány vagyonleltár is ránk maradt. Közülük Naszrai János lakóházának berendezését és gazdasági eszközeit elbecsülő leltárát mutatom be. Az 1806-ban lezajlott elbecsülés (árverés) során nagyobb értékek nem szerepeltek, természetesen azért, mert nem lehetett a családnak. Egyébként Naszrai János ekkor 39 éves, feleséges, gyermekes házas zsellér volt. 1. Párna 2. Derékalj 2 db 3. Ócska lepedő 3 db 4. Szakasztó ruha 4 db 5. Mázas szilke 6. Új fazék két csuporral 70 HBL. Tiszacsege, V. 674/a. közigazgatási iratok, 1791. 110
