Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján
a gazdasági gyakorlatot csak konzerválták a természeti viszonyok, az árvizes, szikes, bő füvű legelők. Ezért keresték a továbbfejlődés lehetőségét a Vayak az intenzív állatfajták meghonosításában. — Tekintettel arra, hogy a 30 jobbágytelek tartozékaival együtt is csupán 12%-a volt a csegei határnak, ezért a telekkel nem rendelkező zsellér réteg számára csaknem kizárólagos megélhetést a majorsági gazdálkodás biztosította. — Ennek ellenére korszakunkban végig megtalálhatjuk az idegenben munkát vállalókat. Hegyaljára szőlőt művelni jártak, 6 2 a környező falvak nagyobb birtokain részes munkát (takarás, nyomtatás stb.) vállaltak. 6 3 A helybeli uraságok is számoltak a csegeiek vállalkozó kedvével, fölös munkaerejével, amikor feles tengerit műveltettek velük. 6 4 A lovasgazdák számára pedig jó kereseti lehetőséget nyújtott a Tiszán átmenő eger—debreceni kereskedelem, továbbá a rév forgalma. 6 5 — Az állattenyésztés mind az uradalmak, mind a faluközösség termelési szerkezetét meghatározta. E korszakban azonban csak a majorokban kísérleteztek a tenyésztés belterjesebbé tételével. A jobbágyüzemek a XIX. században végig széles körben alkalmazták a külterjes tartásmódot, bár a kezesen tartott fejős tehéncsordái, juhnyájat, csürhét is megtalálhatni körükben. 2. A munkaszervezet : — A telkes gazdák munkaszervezetének alapja a nagycsalád volt (gyermek, testvér, atyafi, rokon). 6 6 A szolgák is a nagycsaládba tartoztak. A viszonylag csekély mennyiségű megművelt földön csak esetenként torlódott a mezei munka. Ilyenkor részesmunkásokat, kaszást, aratót, villást fogadtak, akik részben helybeliek, részben idegenek voltak. 6 7 Állataik gondozását jobbára a pásztorokra bízták, igás- és kezesállatokkal is keveset törődtek. Télen a kertekre szorult állatokat pedig a gazda, a legénysorú fia és szolgája látta el. — A zsellérek alkalmankénti munkaszervezete is a nagycsalád volt, mert ez a szervezet rugalmasan alkalmazkodott gazdasági feladataikhoz. A mezőgazdasági termelésből csaknem teljesen kimaradtak a gyermekes anyák. A gyermekeket azonban viszonylag korán rendszeres munkára fogták. Elsősorban az állattenyésztés (vállalt vagy saját) feladatait látták el nagy felelősséggel. A baromfiak pásztorlása, anyakocák legeltetése, fürösztése, a lovak, ökrök éjszakai szabad hálasztása félig-meddig gyermekmunka volt, melyet többnyire csoportosan láttak el. — A majorokban kialakított nagyüzemi munkaszervezetet már az elvégzendő munka, gazdasági feladat határozta meg. Szigorú parancsrend érvényesült, amely a szolgálat természetétől függően ideiglenesen vagy állandóan kivonta azokat a személyeket a jobbágyközösségből, akik a majorokban munkát vállaltak. Az egyre bővülő munkaalkalmak vonzották a helybelieket, az ide62 Uo. Investigatio, 1772. 63 HBmL. Tiszacsege, V. 674/a. közigazgatási iratok, 1792. Erdődy László újfehértói birtokán dolgoztak csegei zsellérek. 64 Uo. 1. 1803. 65 SzSzL. Investigatio, 1772. 66 HBL. Tiszacsege, V. 674/a. 12. 1792/3. 67 Zsolcai születésű szolga (1788). 106
