Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján
geneket. Az előbbiek azonban nem kötődtek oly mértékben a nagybirtokhoz, hogy e viszonyon ne változtathattak volna bármikor. Az idegenek azonban egy állandóbb cselédréteg alapjait képezték, akik, számuk egyre növekedve, mindinkább a nagybirtokra utaltan élhettek. — Az új típusú, nagyüzemi munkaszervezet mellett megtalálhatjuk a továbbélő paraszt-családi munkaszervezeteket is. A majorsági gazdálkodás egyes területein továbbra sem nélkülözhették e szervezeti keretet. A Szilágy-tanyán folyó dohánykertészet, a major-csordáskodás (pásztorlás és fejés) a parasztcsalád munkájára épült. — E későfeudális termelési környezetben, ahol a bérmunkára tervezett nagyüzemi munkaszervezet már erőteljesen éreztette hatását, a pásztorkodás területén egy hagyományos munkaszervezet élt tovább. A pásztorkodásnak alig volt olyan területe, ahol a női munka szerephez jutott volna (a tej gazdálkodás kivételével), így a korai munkamegosztás (női és férfimunka kettéválása) által biztosított keretekre épült. A pásztorolt állatok számától, az állatok igényes voltától függően a számadó pásztor 2—5 bojtárt fogadott, akiknek a szolgálata sem családi állapothoz, sem korukhoz nem kötődött. Közöttük évszázados szokások alapján uralkodott a rend, s tartott fegyelmet a gazda. 3. A faluközösség szervezete és a termelés szerkezeti elemei: — A faluközösség vezetését a földesurak, illetve képviselőik javaslata alapján összeállt vezetőtestület, a communitas látta el. Tagjai a főbírón és a törvénybírón kívül az esküdtek voltak. Külön szolgálattételre választották a székgazdát, a székbírót, a borbírót. A közrendre az ár mások, a kisbír ák vigyáztak. 6 8 A communitasban a telkes jobbágyok voltak csaknem kizárólagos többségben. Jól példázza ezt a főbírák névsora is : 1763-ban Sebők István, negyedfödes gazda (1773), 1764-ben Tanka Gergely, féltelkes gazda (1773), 1765-ben Pál Mihály, féltelkes gazda (1773), 1767-ben Tanka Gergely, 1772-ben Sebők István, negyedfödes gazda (1773), 1779-ben Czégény János, negyedfödes gazda (1773), 1780-ban Pipó Ferenc gazda (1791), 1781-ben Pál Mihály gazda, 1782-ben Czégény János, 1783-ban Pipó Ferenc gazda, 1784-ben Zagyva István gazda (1791), 1785-ben Vígh Mihály (azonosítatlan), 1786-ban Tóth Pál gazda (1792), 1787-ben Czégény János, 1788-ban Pikó János gazda (1792), 1789-ben Szép János armalista nemes, 1790-ben Juhász András gazda (1791), 1791-ben Szűcs András gazda (1792), 1793-ban Pipó Ferenc gazda (1791), 68 Papp József: Téli-nyári kisbírák. Múzeumi Kurír, 16. száma, 1974. 31—33. 107
