Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján
2. A pásztorokat aszerint, hogy milyen állatfajtát pásztoroltak, nevezték csikósoknak, szilaj csikósoknak (szilaj ménesnél), gulyásoknak, sőréseknek (hizlalt szarvasmarha pásztorai), majoros csordásnak, csordásnak, ökörcsordásnak, fejősjuhásznak, bacsónak, nyájjuhásznak, kondásnak (szilaj sertésnyáj mellett) és csürhésnek (kezes sertésnyáj mellett) őket. Ennek megfelelően tehát volt urasági csikós, gulyás stb. A sőretartás, illetve a majoros csorda állítása csak a földesúri birtokokon dívott, ezért sőrést és majorost csak a komenciós pásztorok között találhatunk. 3. Néhány szóval meg kell említenem a pásztorszervezetet is, ahol egy-egy felelős, számadó pásztor keze alatt 3—4 bojtár is dolgozott. Számottevő az a megfigyelés, hogy a bojtárok között idősebb férfiakat, nemritkán 40 éven felüli egyéneket is találunk. Olykor viszonylag fiatalabb személyek már számadók. Az új fajtákhoz rendszerint idegenből jött pásztorokat szegődtettek. 1802-ben a svajceros csordához Pajer Ferencet fogadják meg (noha származása csegeinek írott, de ez tévedés), melléje pedig négy bojtárt állítottak, hogy elláthassák az igényesebb csorda melletti teendőket. A paraszti társadalom legszélesebb, egyben azonban a legegyenetlenebb rétegét a z sellérek alkották, s a társadalmi rétegződés törvényeinek megfelelően a társadalomban legalul helyezkedtek el. Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy ez a réteg lett volna a szegénység konzerválója, amolyan gyűjtőmedence, ahová lesüllyedtek a különböző rétegek tönkrement tagjai. Annál is inkább nem, mert hisz rendkívül változatos a zsellérség összetétele. Tanulságos az egyes csoportok felsorolása : Zsellérré lettek az igaerőt vesztett telkesek, elöregedett, megbetegedett gazdák, továbbá a telkesek özvegyei, akkor ha nem akarták az önálló gazdálkodást folytatni. De zsellér számba vették a telkesek házas gyermekeit is. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a jobbágy birtokon osztozkodó testvérek egyike-másika nem jutott telekhez, így az zsellér lett. A zsellérek rétegét szaporították a többnyire csak lakóházzal rendelkező mesteremberek, halászok, pásztorok, akik közül többen telkesekké lettek, ha vállalkoztak az ezzel járó gazdasági munkákra, illetve vállalták a növekvő jobbágyi terheket. Zsellérek közé tartoztak a majorok alkalmazottai, a béresgazda, a béresek, kocsisok stb. Csak példaként mutatom be Vay Ábrahám 1761-ben alkalmazott komenciósaxt: két számadó kondása, juhásza, csordása, béresgazdája, hat bérese, gulyása, csikósa és esztendőnként két-három ostorosa, volt. 5 5 Ezek száma a földesúri majorsági gazdálkodás térhódításával egyre gyarapodott. Külön kell foglalkoznom a házatlanokkal, akiknek egy része nőtlen vagy hajadon szolga, de van közöttük özvegyen élő személy is. Ide tartoztak a munkát vállalt árvák, akik apjuk telkét még nem tudták megművelni. Ezekhez számították a bojtárokat, a telkesek és az armalisták szolgáit is. A házatlan zsellérek közé sorolták a falu szegényeit, a megesett nőket, a magános özvegyeket is. Számukat idegenből behúzódottak is gyarapították. így élt a faluban egy böszörményi gáttöltő asszony fiacskájával együtt, kinek még a nevét sem tudták. 5 6 Külön kell szólnunk a cigányokról és a zsidókról. A XVIII. század második felében Csegén egy népes cigánycsalád élt, a Horvátok. Tagjai elsősorban kovácsmunkával foglalkoztak. Többször szerepelt nevük a bírói számadások tételei között, amikor bizonyos munkákért fizettek nekik. 5 7 Sőt egy-két alkalommal búzát vásároltak Horvát Dávidtól. Ebből arra következtethetünk, hogy a parasztoknak is dolgozott, amelyért terménnyel fizettek 55 SzSzmL. Act. Pol. Fase. 62. No. 552. 1761. 56 T. REL. 1789. 57 HBmL. Tiszacsege. V. 674/a. 9. kötet, 1778, 1779. 104
