Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere
járás is (a munkaidény, illetve a mostoha útviszonyok miatt). A legtávolabbi helyekre is eljutottak a kupecok, valamint a gabonakereskedők, akik a piaci árviszonyokat nem ismerő tanyasi gazdálkodóktól nagy haszonnal vásárolták össze a jószágot, illetve a termeivényeket. E birtokosok tanyatelkein kialakult gazdasági központok állattenyésztő (18., 21. kép), illetve földművelő (20., 23. kép) jellegük szerint tovább csoportosíthatóak. E telektípuson belül a másik altípust a haszonbérleti tanyák telkei alkotják. Nagyobb földbirtokosok, vagy nem mezőgazdasággal foglalkozók (pl. orvos) adták bérletbe tanyájukat. Ezek szintén önálló gazdasági irányító és termelőközpontok voltak, mivel nem tartoztak az eredeti tulajdonos gazdasági irányítása alá, csupán pénzzel és terménnyel fizettek a bérletért. E tanyatelken is attól függően, hogy mely határrészen lelhetők föl, az állattenyésztés (22. kép) illetve földművelés a jellemző mezőgazdasági ágazat. A telekrendszer átalakulása a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszervezése után A birtokviszonyban — ennek megfelelően a telekrendszerben is — 1945 után lényeges változás következett be: a nagybirtokokat felosztották, a földnélküli szegénységet földhöz juttatták és sor került az egyéni paraszti gazdaságok földterületének maximálására. 1950-ben szerveződtek az első mezőgazdasági termelőszövetkezetek, de alapvető változás csupán 1960-ban következett, amikor befejeződött a tsz-ek megszervezésének folyamata. A tsz-ek létrehozása egyben tagosítást is jelentett, s ez a telekrendszert, is, a hagyományos paraszti gazdálkodást is gyökeresen megváltoztatta. A tsz-ek irányítóközpontjai a városban jöttek létre, a határ különböző pontjaiban pedig a gazdasági központok, az üzemegységek. Ezek többségükben az egykori paraszti nagygazdaságok termelési üzemközpontjai voltak, tehát a korábbi paraszti gazdaságok üzemhelyeinek, gazdasági központjainak, a tanyáknak funkcióját vették át. Azok a tanyák, melyek nem lettek ilyen gazdasági központok, azáltal, hogy létalapjukat — magát a termőföldet — elveszítették, a határ idegen elemeivé váltak, folyamatosan pusztulnak. Mivel legtöbbjük gazdasági rendeltetése megszűnt, csupán lakásjellegük maradt meg, illetve háztartási, háztáji gazdasági központként léteznek. Fokozottan érvényesül az a tendencia, hogy a gazdasági funkció alapvető megváltozásával a tanya lakójellege is fokozatosan megszűnik, a nagyüzemi gazdasági központba igyekeznek lakást is szerezni a volt tanyasiak, s így létrejönnek a különböző tanyaközpontok. Hajdúvidet a tanyák összevonásával 1950—1952 között hozták létre, a régi Pród falu helyén 1956-ban létesített tanyakirendeltség (közigazgatási központ, orvosi rendelő, posta stb.) lett alapja Pródf alunak. 1, 7 A jelenlegi — 1960 utáni — vizsgálatkor meg kell különböztetnünk egymástól a tsz-tagok és a továbbra is egyénileg gazdálkodó parasztok telkeit: 1. A termelőszövetkezetek megszervezésekor a gazdálkodók nagy része földjével együtt belépett a tsz-be. Ezáltal a „munkahelyétől" is megvált. Továbbra is a mezőgazdaságban dolgozik ugyan, de mindenkori munkáját a központból irányított üzemegységvezető határozza meg, így munkahelye a munkavégzés szükségességének megfelelően állandóan változik. Emellett a tsz-tag csak egyes munkafázisokban tevékenykedik: megtanulja 199
