Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere

a munkagépek kezelését, a gépek irányítását, vagy csak az egyes ágazatokban (pl. kertészet, szőlészet, állattenyésztés stb.) dolgozik. E néhány körülmény is jelzi a nagymérvű változást. A telekrendszerben végbement legdöntőbb változás, hogy a tsz-tag csupán azzal a földterülettel rendelkezik, amelyet háztáji föld címén használ. Ebből következik, hogy a határbeli gazdasági központ — legtöbb esetben irányítóközpont —, amely korábban nagyobb földterület termelési központja volt, elveszti funkcióját: gazdasági épületek kihasználtsági foka erőteljesen lecsökken, jóllehet a háztáji gazdálkodás ennek ütemét számottevően lassítja. A tanyák gazdasági szerepének módosulásával egyidejűleg viszont megnőtt a belső városi porta jelentősége, hiszen a háztáji gazdaság központja térben oda tolódik át. E városi telkek és épületek kihasználtság tekintetében az új körülmények között csak részben — pl. a nagygazdáké — (1—3., 9. kép), ugyanúgy (pl. 14. kép) töltik be korábbi gazdasági rendeltetésüket mint korábban, vagy éppenséggel a telekfunkció bővült (pl. a 4. kép telke, amelyre tanyasiak költöztek). A tagosítás jelentette a kezdetét a tanyák nagymérvű felszámolódásának. Elsősorban azok a tsz-tagok hagyták el a tanyatelküket, akiknek csak szántóföldi műveléssel hasznosítható határrészen volt a földjük, s a megváltozott körülmények között már nem tudnak kifizetődőén gazdálkodni. Azoknak, akik meghagyták korábban a városi portát, a beköltözés nehézségbe nem ütközött. Akiknek egyedüli portájuk a tanyatelek volt, arra kényszerülnek, hogy városi telket vásároljanak, amely gyakran szerényebb méretű mint a tanyai, és szegényesek a gazdasági épületek. Megállapíthatjuk, a nagygazdák belső portájának gazdasági rendeltetése a legnagyobb mértékben (27—30. kép), a közép- és kisgazdákéiban kisebb, míg egyes kisgazdák és a zsellérek telkei esetében funkcióbővülés következett 1960 után (31—34. kép). A városi telkek többsége elvesztette korábbi gazdasági rendeltetését, s csak mint lakótelek funkcionálnak. Ez jellemző legtöbb esetben az egyedülálló idős emberek telkeire, akik már háztáji gazdaságot sem tudnak működtetni: nyugdíjból élnek, s kisebb háztartást tudnak vezetni. Lakótelekké alakult az Arany János út 9. számú telek (1. kép), amelyen a nagyméretű építmények ma is lehetővé tennék egy jól működő háztáji gazdaság központjának kialakítását (30. kép). A 7. kép telke egykori középbirtokos család tulajdonát képezi. Századunk elején még nyomtattak az udvarán, jelenleg csupán a lakóház tölti be rendeltetését, az udvar és építményeinek gazdasági funkciója megszűnt. Egykori napszámosok, zsellérek telkének ma is a lakásfunkciója a fontos, háztáji gazdálkodás központját nem képezik (5., 32—34. kép). E telkek általában vagy a tanyáról beköltözötteknek, vagy a nem mezőgazdaságban dolgozók tulajdonába kerültek át. A Polgári út 94. szám alatti portán álló régi építésű lakóház, s a mellette álló szerény melléképületek híven tükrözik a telek lakás rendeltetését. Ez korábban egységes nagytelket képezett a 92-es számú telekkel, amely egy gazdagparaszt (Lakatos Illés) tulajdona volt (8. kép). A 94-es számú telek — az osztódás után — napszámos birtokába került, jelenleg pedig fiatal család lakik rajta, akik nem gazdálkodnak. A tagosított határban az egységesen 800 i~

!-öles nagyságú tanyai telkek erőteljesen módosították a tanyák korábbi szerepét, mégis Hajdúböszörményben jelentős a tanyasi népesség aránya. Az egykori gazdának ez a kis 200