Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Nyakas Miklós: Polgár mezőváros különös jogállása a XVIII. században (a separata porta)

A separata porta jogállás elvesztése részét képezte annak a több irányú folyamatnak, amelynek során a polgári jobbágyok terhei lényegesen emelkedtek. E tendencia nagyjából a XVIII. század közepén vette kezdetét, s elsősorban a földesúr saját kezelésű birtoktestének kialakításában jelölhető meg. E folyamat az úrbérrendezés után gyorsult fel, hiszen a jobbágyi szolgálatok addigi rendszere lényegesen kedvezőbb volt az urbariumban országosan rögzítetteknél. Bár Mária Terézia és a Helytartótanács elvben úgy rendelkezett, hogy a kedvezőbb helyzetben lévő jobbágyok helyzetének ezután sem szabad rosszabbodni, ez Polgár esetében nem valósult meg. Az egri káptalannak sikerült az akkor már rendkívül kedvező 1727-es telepítő szerződést megmásítani, s a jobbágyokat egyre terhesebb úrbéri szerződések megkötésére kényszeríteni, bár az urbáriumot gyakorlatilag sohasem sikerült bevezetni. Ezzel párhuzamosan másik, ennél is veszélyesebb folyamat indult meg, s ez a jobbágyok által használt határrészek megcsonkításában jelentkezett, sőt a jobbágyföldeket az 1830-as években a földesúr az urbárium szerint mérte ki, bár ezen az állapoton a jobbágyok által nagy szívóssággal végigküzdött úrbéri per változtatott.

111

1 A XIX. század első felében a mezőváros belső életét teljes egészében kitöltötte az egri káptalannal folytatott küzdelem, s a jobbágyok antifeudális harcukhoz ideológiát is kovácsoltak. Három tartópillérben jelölhető meg az a szellemi épület, amelybe a jobbágyok egész bizodalmukat helyezték, s ez a hajdúszabadság biztosítása, az 1727-es „szállító contractus" helyreállítása és a separata porta jogának biztosítása volt. Bár e követelések önmaguknak is ellentmondtak, ez a legkevésbé sem zavarta a polgáriakat abban, hogy e követeléseket ne ismételgessék hihetetlen makacssággal évtizedeken keresztül. E hármas követelés hangoztatása, amely egyébként nagyon pontosan jelzi Polgár helyzetének rosszabbodását, részint a mezőváros népi történeti tudatának terméke, részint a szomszédos hajdúvárosok lakóitól szerzett információ volt. Polgár egykori hajdúvárosi jogáról a szomszédos Nánáson lakó Csuka Sámuel világosította fel a polgáriakat — így ez a mozzanat nem a helyi történeti tudat terméke volt.

1

2" Annál elevenebben munkálhatott viszont a separata porta emléke, s ezt azért is feltételeznünk kell, mert a polgáriak 1802 után még sokáig keresték igazukat. Mindenekelőtt földesuruk, a káptalan hatalmában reménykedtek, mert az 1797/98-ban egyszer már megvédte őket Szabolcs megyével szemben.'

2

1 Ügy tudták, hogy a separata portáról való királyi privilégiumok a levéltárban eredetiben megvannak, s a jogállás biztosítására elegendő azokat előkerestetni. (Azt ugyanis semmiképpen nem akarták elhinni, hogy e szörnyű „jogtalanság" a király tudtával történhetett.) Ez ügyben a nádort is megkeresték, s a nagyobb nyomaték kedvéért a „francia" háború (1805) szükségletére felesszámú katonát állítottak, s a gabonaszállítást is túlteljesítették. Egy kérésük volt csupán: a nádor segítsen a separata portát visszaállítani.

12

2 Hiába volt azonban minden igyekezetük. a nagy előnyöket biztosító jogállást többé nem lehetett feltámasztani. A polgári jobbágyok gondolatvilága így erősen a privilégiumok (hajdúszabadság, separata porta) keresése körül forgott, s bár a mozgalmuk kiváltó okát a határhasználat addigi rendjének számukra nagyon előnytelen megváltoztatásában jelölhetjük meg, a polgári forradalom eszméit értet91