Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Nyakas Miklós: Polgár mezőváros különös jogállása a XVIII. században (a separata porta)

Év 1765 1767 1775 Háziadó 60 Ft 205 Ft 54,5 kr 602 Ft 42 kr A háziadó emelésére Szabolcs megyének törvényes lehetőségei is voltak, ilyen alkalom kínálkozott 1764-ben, amikor Polgár portaszámát módosították. Általános jelenség volt egyébként a háziadó mennyiségének növekedése is, s így a fenti számokban nem kellene feltétlenül Szabolcs egyoldalú eljárását látnunk. A polgári tiszttartó — Bárány Márton azonban — háziadó emelkedését úgy értékelte, amelyből „kitetszik, hogy a nemes Vármegye . . . ugyan nem tartván proportiot az Portális impositához képest."

1

0" E szerint a vármegye tehát Polgárra nagyobb háziadót vetett ki, mint amennyit a rendelkezések alapján kivethetett volna. A háziadó mennyisége azonban még így is messze állott attól az öszszegtől, mint amennyit a vármegye Polgáron a tényleges teherbíró képesség alapján behajthatott volna. Ebből a szempontból is rendkívül tanulságos a II. József korabeli állapotok áttekintése. Mint tudjuk, ekkor — 1786ban — Polgár különös jogállása megszűnt, s a várost portái tekintetében is a vármegyéhez csatolták. A szabolcsi nemesség ezt az évtizedek óta várt alkalmat alaposan ki is használta, s a mezőváros háziadója „nevezetesen ruktatódott", s 2050 rh. Ft-ot és 34,5 kr-t tett ki.

10

9 Ez az állapot II. József haláláig tartott, s a mezőváros 1790-ben is ennyi háziadót fizetett a vármegyének.

11

0 E súlyos adóteher mellett Polgárt közmunkára is kötelezték, ami a separata porta korában szintén nem volt szokásban. Most azonban a mezővárost is csak úgy kezelték, „mint akar mellyik közönséges helységet." Bár 1790-ben Polgár régi jogállását az ország közigazgatási beosztásával együtt visszaállították, a II. József kori állapotok Szabolcs számára olyan precedensként szolgáltak, amelyet nem felejtettek el, s pontosan az 1790-es évektől számíthatjuk azt a korszakot, amelynek során a megye Polgár separata portája ellen minden addiginál hevesebb támadásokat intézett, s amelyek céljukat el is érték. A vármegye a támadást ezúttal is a háziadó oldaláról kezdette; a nemesi közgyűlés mindenekelőtt azt akarta elfogadtatni, rendszerré tenni, hogy a háziadó összegét Polgár a vármegye által végrehajtott összeírás alapján teljesítse. A városba e célból 1797 februárjában vármegyei küldöttség szándékozott utazni, a polgári tiszttartó azonban az utazás céljáról értesülvén a küldöttség elébe ment Dadára, s tiltakozott a tervezett összeírás ellen.

11

1 Ez eddig soha szokásban nem volt — érvelt. A küldöttség viszont a vármegye sérelmét fejtette ki; már az is rendkívül előnytelen, hogy Polgár hadiadóját külön kell kezelni, s ezért méltányos az, hogy legalább a háziadó terhét viselje tényleges teherbírásának megfelelően. Az összeírás végrehajtása ez alkalommal ugyan elmaradt, de az ügy a vármegye közgyűlése elé került, s ott 1797 márciusában úgy határoztak, hogy bár Polgár portáit a hadiadó terén külön kezelik, a házikincstár szükségleteit a városra „tehetségeknek mennyiségéhez képest Dica számra kell kivetni, és így Polgárnak Dicajat is ki kelletik tsínálni."

m Ezt azonban 1797-ben már nem hajthatták végre, s ezért a decemberi közgyűlés úgy határozott, hogy az évre a város a háziadót a „szárazság" miatt még portái után fizesse. Újból elhatározták azonban, hogy Pol89