Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Nyakas Miklós: Polgár mezőváros különös jogállása a XVIII. században (a separata porta)
követelve a büntetés jogát. Jármy Ferenc alispán azonban a vármegye nevében félreérthetetlenül tudtára adta a földesúrnak, hogy a törvénykezésben a „Tekintetes Nemes Captalan Jus Gladiumának . . . semmi praejudiciuma nem lehet", s az ügyben egyedül a vármegye illetékes. A fenti elvet Szabolcs valóban következetesen keresztül is vitte, s a jobbágyok feletti törvényhatóság terén a vármegye vitathatatlanul biztosította befolyását. Nagy vitákra adott okot az úgynevezett királyi dézsma kérdése is. Szabolcs vármegye ugyanis — ismeretlen jogi megfontolásokból — szemet vetett a polgáriak dézsma járandóságára, holott ez a teher Polgáron nemcsak a hajdúkorszakban, hanem azután is hosszú évtizedeken keresztül ismeretlen fogalom volt. A vármegye a polgáriakon a dézsmát 1751-ben azonban erőszakkal behajtotta; 1" 3 Hodos Ferenc szolgabíró két hajdúval a polgáriak bíráját és az egyik esküdtet elfogatta, s a kisvárdai börtönbe akarta vitetni őket. Nagy könyörgésre végül csak Kenézlőre, az alispánhoz vitték őket, ahol szabadon bocsátásuk fejében kénytelenek voltak ötszáz forintról szóló kötelezvényt aláírni, amely csak akkor vesztette érvényét, ha a polgáriak a királyi dézsma váltságaként ötven forintot Nagykálióban lefizetnek. Az ügyet természetesen a káptalan nem hagyta ennyiben, tiltakozott a vármegye eljárása ellen, s a váci káptalannál ellent is mondott. A bizonyítási eljárás sorári a földesúr még a volt polgári hajdúkat is megkerestette, akik eskü alatt vallották, hogy Polgár városa mindig „ment volt a királyi Dézsmátul." 10 4 Englmajer Sándor egri nagyprépost hasonló esetek megakadályozására a következőket rendelte el; ha a vármegye még egyszer kísérletet tenne a dézsma beszedésére, akkor a polgáriak az ispán rendelkezéseit kövessék, különösen akkor, ha a vármegye embere a „Városból kimenni és a Városiakat békén hadni nem akarná". Ha pedig a vármegye „hatalmas módokkal kényszerítené", akkor az ispán „erőszakot erőszakkal repellállyon a Városnak közerejével." 10 5 A dézsma felett való nézeteltérés a káptalan győzelmével ért véget, nincs tudomásunk arról, hogy Szabolcs annak behajtására még egyszer kísérletet tett volna. Ä mezőváros azonban nem sokáig örülhetett dézsrnamentességének, mert a káptalan a maga számára annak fizetésére hamarosan rászorította a polgáriakat. Erre az alkalmas időpont az úrbérrendezés során érkezett el, s részét képezte annak a folyamatnak, melynek során a polgáriak terhei észrevehetően emelkedtek. 1778-ban a mezőváros jobbágyai kötelezték magukat a papi tized „másként Királyi Dézsma" megadására, bár azt pénzben megválthatták. ,o s Szabolcs vármegye támadása Polgár jogállása ellen — A separata porta megszüntetése — A fentiekből láthattuk, hogy Polgár separata portája állandó szálka volt a vármegye szemében, s különösen a háziadó mennyiségét kevesellette. Bár az 1742-es és 1744-es helytartótanácsi döntések annak mennyisége felől világosan intézkedtek, azt tapasztalhatjuk, hogy annak mennyisége a század folyamán több ízben is lényegesen emelkedett."" 88
