Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

M. Nepper Ibolya: Árpád-kori templom Hajdúböszörmény—Nagypród Köves-halmon

M. Nepper Ibolya ÁRPÁDKORI TEMPLOM HAJDÚBÖSZÖRMÉNY—NAGYPRÓD KÖVESHALMON Még 1971. évi terepbejárásunk során felhívták figyelmünket a hajdúböszörményi Béke Tsz tagjai, hogy a tsz a nagypródi Szőkeháton lévő halastavai között emelkedő Köveshalom nevű dombocska víz által mosott három oldalából tégla- és cserépdarabokat, állatcsontokat mosott ki a víz. Terepbejárásunk során a dombocskáról és közvetlen környékéről festett neolitikus, péceli, korabronzkori és X—XIII. századi kerámia került elő. A domb tetején igen sok téglatöredéket is leltünk. 1972 tavaszán a halgazdaság emberei értesítettek bennünket, hogy nyár végén lehalászás után a halastavakat bővítik, s így a terület közvetlen veszélybe kerül. Mivel a domb tetején található habarcs- és téglatöredékek alapján joggal feltételezhettük, hogy egy középkori település templomhelyét leltük meg: elkezdtük leletmentő ásatásunkat. A munkát megindítottuk három kutatóárokkal, melyek kettős keresztet alkottak. A második ásónyom után a 13x1 méteres kelet—nyugati irányú kutatóárok északi falában egy határozott kontúrú falszakasz vált láthatóvá, az árok nyugati végét pedig egy másik fal vágta ketté. Ennek a falnak a szélessége 80 centiméter volt. A kutatóárok többi részében sem falnak, sem más középkori jellegű objektumnak további nyomát nem találtuk. Ezután egy 13x14 méteres nagy felülettel rábontottunk a templomra, s a templom körüli temetőre. Az I. szelvény északi és déli irányú bővítésével tulajdonképpen megindult a templombelső feltárása. A megnyitott szelvényben mindenütt nagyon sok középkori tégladarab és habarcstöredék került elő. így bizonyosra vehettük a templom nagyfokú rongálását. Feltevésünk be is igazolódott. A templom agyaffalapozását felhasználták az oly annyira értékes agyag bányászására.

1 A déli falban több beásás van, a nyugati falat pedig csaknem teljesen kibányászták. Maradék tégláit pedig, mint arról a helyszínen értesültünk, a nem messzire lévő csordakút kövezésére használták fel, még a múlt század végén. A templombelső töltelékföldjének kitermelésénél két kereszt alakú bevésett jeggyel ellátott tégla került elő. Kéthetes leletmentésünk ötödik napján a döngöltagyag alapozású kis templom apszisa, déli és nyugati fala nagyjából ki volt bontva. Igen óvatosan dolgozhattunk — s ez lelassította a munkatempót —, nehogy az úgyis rongált templomalap valamelyik megmaradt része megsemmisüljön vagy leomoljon. Hamarosan megbizonyosodtunk arról, hogy a nyugati falalapozásra szinte szabályosan húztak rá egy árkot és így bányászták ki az agyagot.

2 Meglehetősen rongált volt a déli fal agyagalapozása is, melynek az apszis felőli csatlakozásánál egy 1,25 méter hosszúságú szakasza teljesen hiányzott. Épen megtaláltuk viszont a templom északkeleti oldalán az apszis és 5 Hajdúsági Múzeum Évkönyve 65