Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
M. Nepper Ibolya: Árpád-kori templom Hajdúböszörmény—Nagypród Köves-halmon
a hajó csatlakozásának alapozását. Ez eredetileg patkó alakú apszis meglétére utalt. Az apszis délkeleti végénél átépítés, illetve inkább utólagos megerősítés nyomait leltük meg. Az északi és déli falakon is támasztóoszlop alapozásának nyomai mutatkoztak. Mivel ezeket más színű agyagból döngölték fel, úgy véljük nem lehetnek egykorúak a templom falaival. Az időbeli különbséget ugyan nem lehet pontosan megállapítani, annyi bizonyos, hogy teljesen valószínűtlen, hogy egy templom építésénél csak két kis támasztóoszlop alapozásához hoztak volna más minőségű agyagot. Az időbeli különbség feltételezésének másik oka, hogy a hajóba benyúló északi falra épült falrész alapozása nem kötődik be az északi faléba. Feltehetően ezt is később építették hozzá. Ez az agyag is világosabb színű és anyagában is külső támasztóoszlopokkal mutat inkább hasonlóságot, mintsem az apszis és a hajó falainak alapozásával. Az apszis és a déli fal alapozásának csatlakozása zavaros képet mutatott. Az apszis déli kiszögellése ugyanis nem felel meg a bolygatatlan állapotában megmaradt északi csatlakozás pár képének. Ezzel együtt viszont azt is hangsúlyoznunk kell, hogy éppen a zavaros képet mutató apszis déli kiszögellésénél pontosan a sarkot lezáró két tégla volt az eredeti helyén s alatta emberi csontmaradványokat találtunk. Az apszis belső ívének déli csúcsában csak az alapozás alsó, 1 cm-nél nem vastagabb agyagrétegét leltük meg. így elképzelhető, hogy a szentély teljesen szabályosan patkóalakú volt és az ásatás során feltárt és dokumentált állapotnál mutatkozó alaprajzi torzulás csak abból következik, hogy mi természetesen csak az alapozás árkának az eredeti kiásásnál is lefelé szűkülő formáját lelhettük meg. A falalapozások átlagos vastagsága 85—105 cm. Megfigyeléseinknél mérhetően pedig pontosítva: az apszisé 70 cm; a hajó északi faláé 90—200—95—80 cm; a hajó nyugati faláé 75 cm, a déli falé pedig 70 centiméter. A északi falhoz támaszkodó oszlop alapozása 60x60 cm-es, s úgy látszik, hogy be volt kötve a hajó északi falába. A déli falhoz szintén kapcsolódik egy 55x50 cm-es falmegerősítés alapozás. Jeleztük korábban, hogy egy 1,25 méter hosszúságú falalapozást ettől a falmegerősítéstől az apszis irányában teljesen kibányásztak. Még az alapozás árkát sem sikerült megtalálnunk. Az apszis délkeleti sarkának megerősítése feltehetően a faltámasztó pillérekkel s a hajóba benyúló falrész alapozásával lehet egyidős. Az apszisnak ezen a sarkán volt az eredeti helyzetben egymáshoz illeszkedő két tégla, alatta pedig eredeti helyzetben lévő váz alsólábszárcsontja. Ez a falszakasz minden kétséget kizáróan későbbi megerősítés, hiszen a templomalap sehol másutt nem vágott át vagy bolygatott meg sírt. Itt viszont a megerősítés alapozásánál egy, a templom falához igen közel elhelyezett sírt bolygattak meg. Ez a temetkezés a templom építésével egykorú, tehát az apszis megerősítése feltétlenül egy későbbi építkezési periódushoz köthető. A templom körüli temető feltárt sírjai is megfigyeléseink szerint két fázist mutatnak. A 13x16 méteres szelvényben, mellyel rábontottunk a templomra, hat sírt sikerült feltárnunk. 1. sír: DNy 50 —ÉK tájolású háton fekvő, nyújtott férfi váz. Karok a test mellett nyújtva. 2. sír: NY—K tájolású háton fekvő bolygatatlan, nyújtott helyzetű női váz. Jobb oldalán az alsólábszár mellett, attól 16 cm távolságra gyermekváz. 66
