Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Vargha László Gyula: Néhány morotva vizsgálata és hasznosítása a Felső-Tisza-vidék környékén

a hordaléksúlyt szállítja, mint a Duna. Hűen mutatja a felső-tiszai rész a vízgyűjtőterület kőzeteinek jellegét. A mederanyag, mint ásványi összetétel ezeket bizonyítja. A hordalék összetételében megtalálható piroxén, amfiból és a klorit a Zempléni-hegység andezitterületéről származik. A mederben található karbonátos törmelék a Hernád vízgyűjtő területéről származik. A határon túli csehszlovákiai területről, a Kassa környéki mészkődolomit vidékről került a folyóba és egyes morotvába. Záhonytól kezdve a Tisza már síkvidéki folyó, tehát a Felső-Tisza mentén is az. A kis esések és alacsony vízsebességek jellemzik. Középvíz esetén az esés 9 cm/km. A mérési eredmények alapján a Felső-Tisza vidékén a lebegtetett hordalék 0,02—0,03 mm körül van. A legnagyobb szemek a 0,6 mm-t is elérik. Az átlagosan szállított lebegtetett hordaléksúly 210 kg/sec. A Tisza a magyar—szovjet határnál fekvő Záhony környékén átlagosan és évenként 6 650 000 tonna hordalékot szállít. Záhonytól a Tisza esése nem sokat változik, így a Felső-Tisza vidékén hordalékviszonyokban lényeges eltérés nem mutatható ki. Az illetékesek feladata e tekintetben az, hogy törekedjenek a hordalékképződést a minimálisra csökkenteni, mert így könnyebb a vízgazdálkodás munkáját végezni. A nagyobb kárt sokszor váratlan, legalábbis váratlan erejű pusztítást a Tisza áradásaival okozott a szabályozásig. A védőgátak megépítése előtt több km szélességben döntötte romba a házakat, tette tönkre a mezőgazdasági területeket, de még napjainkban is okozhat kárt, példa rá az 1970-es árvíz. A szabályozás 1 820 000 ha-ra csökkentette kiterjedését. A gazdasági élet másik problémája ezzel ellentétes, éppen az aszályok pusztításának elkerülése végett lenne fontos. Nagyon kell ismerni a táj különböző kori képződményeinek vízföldtani adottságait. A Nyírség, a Rétköz és a Bereg—Szatmári süllyedék egyetlen nagy hordalékkúp. A záhonyi öblözetben 50 méter mélyen durva üledék van a rétegekben, s ez a víztárolásra kiválóan alkalmas, mivel a Nyírségben nem mindenütt ennyi, többfelé csak 200 l/perc a vízhozam, míg az előzőekben a vízhozam 1200 l/perc. Az alsópleisztocén rétegeiben általánosan sok durva szemcséjű üledék rakódott le, így ez fontos negyedkori mélységi víztároló. A későbbi lerakódások finom szemcséjűek, nagyobb vízmenynyiség szolgáltatására nem alkalmasak. A Rétköz és a Bereg—Szatmárisíkságon a geológiai vizsgálatok szerint durva üledék a felső pleisztocénen rakódott le, ezek alkalmasak nagy mennyiségű rétegvíz tárolására. A FelsőTiszavidék környékén e rétegvizek csőkutakkal is gazdaságosan segíthetik a tsz-ek és állami gazdaságok nagyüzemi táblai öntözését. A vízi közlekedés szempontjából a vízügyi igazgatóság munkájával kapcsolatos szállítás (kő- és rőzseanyag) a jelentősebb. Lónya felé csak elvétve közlekednek a „MAHART" 3—400 tonnás uszályai. A vízi járművek teleltetése Vásárosnaményban történik, a nyílt Tiszán. Szovjet részen Tiszaujlakon tervbe vették egy kisebb kikötő létesítését. A morotvákon csónakázási lehetőség kínálkozik. A Felső-Tiszavidék területe jelentős ásványkinccsel alig rendelkezik. Az összes népgazdasági ág a rendelkezésre álló vizek legjobb hasznosítását kívánja meg. A Felső-Tiszavidék legjelentősebb gazdasági ága: a mezőgazdaság, pontosabban az élelmiszer-gazdaság. E terület természetföldrajzi, 59