Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Vargha László Gyula: Néhány morotva vizsgálata és hasznosítása a Felső-Tisza-vidék környékén
közgazdasági adottságai a mezőgazdaság fejlesztésének útját az öntözéses gazdálkodás kibővítésével összefüggésben a táj specifikus széltörő sávjának alkalmazásával együtt indokolja. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a KGST tervei alapján a megyébe telepítendő iparoknak a vízigényét sem. A mezőgazdaság vízigényét egyéb tényezők is növelhetik. Például: 1 kg szárazanyag előállításához 300 liter víz szükséges. A vizsgált területen, ha 50%kal emelik a vegyianyag alkalmazását, a vízmennyiséget is legalább 50%kal emelni kell. A földrajzi adottságok miatt a legnagyobb gondot az ország életében egyelőre éppen a Tisza-völgyi vízigények kielégítése jelenti. A Tisza vízgyűjtő területe Magyarországon 44 600 km : !. Az összes szántóföldi területünknek közel 70%-a ide tartozik, és egy jelentős része a Felső-Tiszavidéket érinti. A mezőgazdaság szempontjából a Tiszántúl magas napfénytartalma és hőmérséklete, a megfelelő vízgazdálkodás folytán az egész Felső-Tiszavidékén nagyon kedvező lehet. Gazdag termésre adja meg az objektív lehetőséget. A magas hőmérséklet miatt viszont nagy a párolgás, ezért különösen nagy jelentősége van a helyes vízgazdálkodásnak. A Felső-Tiszavidék fokozódó iparosítása mellett a következő tervidőszakban is a mezőgazdaság lesz a legnagyobb vízfogyasztó. A Tiszántúlon 1980-ig 760 ezer kh-ra tervezik az öntözéses gazdálkodás kiterjesztését. Ebben jelentős terület jut a Felső-Tiszavidékre. Az öntözés módja a következőképpen alakul: 60% esőszerű, 40% pedig a felületi öntözés. Az öntözések és a 40 ezer hektár kiterjedésű tógazdaságok összes vízigénye a legforróbb csapadék nélküli júliusban másodpercenként 300 m : i. Ez a Duna legkisebb vízhozamának felét teszi ki. A felhasznált ipari vízigény az öntöző vizek kb. 2%-át teszi ki. Összességében nem jelent sokat, ellenben előfordul a Felső-Tisza mentén is, hogy helyileg (pl. tiszavasvári gyógyszergyár, Nyíregyházi Konzervgyár stb.) az iparnak nagy a vízigénye globálisan alacsony százalék ellenére. A tervek szerint Záhony, Kisvárda és Tuzsér között jelentős ipari centrumok alakulnak ki 1985-ig, de a Felső-Tiszavidék főbb gazdasági érdeke így is a mezőgazdaság. A szarvasmarha-nevelésben fokozott gondot fordítanak a takarmánynövények termesztésére. így az öntözés biztosítása érdekében a morotvák jelentősége a jövőben növekedni fog. A földrajzi adottságainál fogva az ipar és a mezőgazdaság növekvő vízigényét a terület csak tárolással tudja biztosítani. A záhonyi, vásárosnaményi és a rápolti vízlépcső megvalósítása révén 150 millió m 3 víz tárolására kerülhet sor a Szamos és a Tisza medrében. A Felső-Tiszavidék vízgazdálkodása keretterve szerint ezenkívül még 21 db holt medret (morotvát) érdemes megvizsgálni a halászat és a víztározás érdekében is. A távolabbi jövőben a hullámtéri tározási lehetőségeket is érdemes megvizsgálni. A víz szerepének fontosságára az egyes beruházások is rámutatnak. Különösen mutatják ezt az 1970. évi árvíz után kialakult tervek. A haltenyésztés szempontjából az alábbi tényezők kedvezőek a FelsőTiszavidéken : 1. Természeti adottságok: (folyóvizek, hullámtéren belüli [ártéri] holtágak és morotvák, hullámtéren kívüli holtágak és a hullámtéren kívüli feliszapolódott holtágak.) 2. A halhús iránt mutatkozó nagy kereslet az élelmezés szerkezetében beállott változások miatt. 60
