Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

É. Kiss Sándor: Fok

foka, Mones foka, Perefok, Sárfok, Zsótár foka, Lénárt foka, Karaszi fok, Tikszar fok elnevezéseket.

3 Szalontán Szalontai (Arany János álneve) 1879ben jegyezte fel anthi-fok, kemény-fok, ujjantó-fok.

1' Pilisen (Tolna megye) ifj. Eötvös Károlyné 1880-ban a Potyi-fok, Máté foka, Dombófok, Sebesfok, Isztenkafok, Hótérfok, Kovácsfok, Kispéterfoka, Tütősfoka.

5 Mezőtúron Túri Mészáros István 1881-ben a Korhán-, Kereszt- és Szűcsfok" földrajzi neveket. Herman Ottónál találjuk az alábbi neveket: Létfoka (Kopácsi, Drávamente), Foktorok (Üjkécske), Foktanya (Kunszentmárton), Kétfokköz, Fok (Bácspetrovoszeló és Vranyova), Zúgó fok, Bivaly fok, Kengyelesfok, Csakoltzafok, Sebesfok (Damohida, Ecsedi láp), Egerfok, Sebesfok, Racskófok (Borzsa folyó mente). Ezek a nevek a Herman Ottó gyűjtötte halásztanyanevek közt szerepelnek. „Vízről-vízre járva nem három-négyezer, hanem tíznél is több ezer tanyanevet lehetne gyűjteni, sőt talán kellene is. Az a hamisítatlan magyaros íz, mely e tanyanevek tulajdona, már bizonyíték arra, hogy ezek nem mai keletűek."

7 Herman Ottó említi még a Fokajja, Szen pali fokajja neveket is.' Csűry Bálint Szamosháti szótárában közli a Fokhát, Szütyőfoka (Nagypalád), Foktő (Homok), Bálintfok, Csinzófok(Botpalád), Egrifoka, Tűfokszegi (Fertősalmás) elnevezéseket. Magyarország 1967. évi helységnévtárából való a Drávafok, Fokidülő (Siófok), Fokitanya (Okány), Fokvölgyi tanyák (Sersekszőllős), Fokhát (Nagybaracska), Foklapos (Nagykörű), Fokorupuszta (Besenyszög), Fokszabadi (Balatonszabadi neve 1917-ig), Foktő, Kisfoktő (kalocsai járás), Hosszúfok (Békés), Malomfok (Sarkad), és az 1895-ös Helységnévtárból a VidornyaFok (Fokszabadi) és Fokköz (Szeghalom) nevezetek. Körösztfok (Úszód) a kalocsai I. István Gimnázium honismereti szakkörének gyűjtéséből való. (A neveket a megjelölt források helyesírása szerint közlöm.) A Budafok új keletű, 1739-ből való elnevezés, nem ebbe a típusba tartozik. Ma már nem tudjuk e neveket a fok szónak a köz- és népnyelvben ma élő jelentéseivel: a létra és a lépcső foka, alsó-, középső, felsőfok, a mérőeszközök fokbeosztása, a kör 360-ad része, a kés, a kard, a fejsze foka, a tű foka, a hegyfok, várfok, bástyafok, értelmesen és természetevsen összekapcsolni. Ha azonban a nyelvtörténetet hívjuk segítségül, akár a középkorból, akár a megelőző századokból, világossá válik a nevek jelentése: 1055: Rivulus, qui dicitur fuk fluens de prefato lacu 'A patakocska, amely foknak mondatik, a fentebb említett tóból folyik ki.' 1211: Est lacus wlgo Bolotyn nuncupatus, de quo egreditur fluvius, qui vocatur Foe. 'Van egy tó, amelyet közönségesen Balatonnak neveznek. Ebből ered egy folyó, amelynek Fok a neve.' 1264: Ubi de fluvio Nytra exit Fukher '(Az a hely,) ahol a Nyitra folyóból kilép a Fokér'. 1435: Per quendam meatum seu effluxum aquae. . . wlgariter fok appellatum. 'Egy bizonyos vízmosáson, illetve vízkifolyáson át .. amely közönségesen foknak neveztetik.' 1337: Veniret ad unum fok, qui exit... de aqua Ebes 'egy fokhoz érkezett volna, amely az Ebes nevű vízből jön ki.' Páriz Pápai-Bod Dictionáriumának 1801-es kiadásában a fok 'hiatus caverna, eine Kluft, Höhle, szakadék, üreg'. Czuczor—Fogarasi szótárában (1862—1874) a fok „áradáskor vagy lecsapolás által nagyobb vizekből kifolyó ér, csatorna innen : Siófok, azaz a Balaton vizének a Sió csatornáján kifolyása. Innen: ároklat jelentése van ezen helynevekben: Debrinfok, Daróczfok, Keményfok." „A fok végzetűek oly keskeny medrek, melyekben nagy vízálláskor szokott víz lenni." (Magyar Nyelvőr III. évf. 47) Bogyiszló; „Vízjárta hely, ér" (Magyar Nyelvőr VII. évf. 428) Fájsz; „Víz 296