Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

É. Kiss Sándor: Fok

szakadék. Rendesen magas parttal; anélkül ér vagy lapos." (Magyar Nyelvőr VIII. évf. 431) Szalonta; „Ér, vízárok" (Magyar Nyelvőr XVIII. évf. 142) Csúza; „Vízfolyás — ér" (Magyar Nyelvőr XX. évf. 240) Tiszadob. „A kisebb vizeket, így a Hortobágy folyóba szakadó apróbb mellékágakat az ottani ember foknak, szíkfoknak nevezi. Ez valami rétet, lapost vezet a folyóba. Eltespedt vize nagyon kotús: gyalog és lóhátas, még a szekeres ember is messze elkerüli, mert ha belészakad, nem tud kievickélni belőle. A hortobágyi pásztor mindig figyelmezteti az utast a veszedelmes fokokra, amelyeket el kell kerülni" írja Ecsedi István.

1

0 Némi kiegészítésre szorul a fenti meghatározás, mert nem minden, a Hortobágyba, vagy más vízbe szakadó kisebb víz szíkfok, csak az, amely sziken folyik, illetve a folyásnak sziken lévő szakasza. A szíkfok fenekén nincs növényzet, s egyik oldala gyakran 10—20 cm magas meredek, alámosott fal. A szíkfok lehet hosszan elnyúló, de lehet csak néhány lépésnyi is. A fok tehát olyan érnek, patakocskának, folyásnak a neve, amely tóból, mocsárból, lápból, fertőből folyik ki, onnan ki- és levezeti az áradó vizet. Főként a fokokon keresztül telnek meg vízzel a fenekek, rétek, laposok, fertők, s az ár lehúzódásakor rajtuk keresztül folyik vissza a víz. így érthető, hogy az említett fok nevek mind vizek, folyók, tavak, mocsarak: a Duna, Tisza, Dráva, a Körösök, a Balaton, az Ecsedi-láp, a Sárrét mellékén vannak, illetve voltak. Nem erednek, mint másfajta folyók, hanem kifolyások. A Hortobágy fokjai is mind így kötik össze egy-egy hortobágyi folyóval: a Kadarccsal, a Hortobággyal, az Árkussal, a Sárosérrel, a Tiszával és holtágaival, vagy morotváival a puszta mélyebben fekvő részeit. A Kadarcsból a Boros-fokon át folyt a víz a Dankóba, a Fekete-rét fokján a Feketerétbe, a Fecske-fokon a Fecske-rétbe; a Hortobágyból a Borsós-fokon át a Nagyborsós laposba, Tárkány fokán át az Angyalházán lévő Beke-fenékbe, a Karácsony-fokon a Dinnyésbe, a Mátai-fokon és a Ludas-fokon a Ludas laposba, a Zsombékosba, a Nagy-fenékbe, a Hosszú-fenékbe, a Matyófenékbe, a Zoltán-fenékbe, a Vince-fenékbe, a Csúnya-földre és a Kungyörgyre. A Pap-ere nevezetű fenék a Pap-eri fokon át van összeköttetésben a Hortobággyal. A Kutas-fok, Ó-fok és Űj-fok a Tisza kiágazásai Ohaton. A Szántás foka a csegei morotvából folyik az ohati rétbe. A Völgyes nevű hatalmas rét a Völgyes fokán át szintén összekapcsolódik a csegei morotvával. A Tartó-fok a Herep nevű morotva kifolyása. Az Árkusból a Halas fokán át folyik a víz a Halasba és onnan a Kenderátó fokán a Kenderátóba, meg vissza. A Zárni fokon át folyt a Hortobágy vize a zárni rétekbe. A fok természetéből következik, hogy kisebbfajta víz, illetve vízmeder. Ezt jelzik latin elnevezései: rivulus 'patakocska' (1055, 1337, 1480, 1489); rivus 'patak' (1437); rivulus seu ramus 'patakocska vagy ág' (1458); parva aqua 'kicsiny víz' (1290); alveus 'teknő' (1382); rivulus seu alveus 'patakocska vagy meder' (1480). Kicsinységére mutat az is, hogy több alkalommal az ér jelzője: Tófok-ér (1322) és Fok-ér (1269). A fok jellegéből még az is következik, hogy nincs benne mindig víz. Nem is annyira folyó, mint inkább folyás. A fokok legtöbbje nyár derekára kiszárad. Erre utal latin megnevezésük egynémelyike: meatus aquae 'vízjárás' (1296, 1300, 1453); meatus fossati 'árokszerű járatok' (1300); alveus seu meatus 'meder, illetve vízjárás' (1396). A szíkfok, ha kiszáradt, megrepedezik, szinte járni sem lehet rajta. 5—6 cm széles, és 10—20 cm mély nyílások sokszögletű darabokra szaggatják. 297