Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Dankó Imre: A hajdúböszörményi temetők költészete

vagy: Megállunk némán a sírod felett S zokogva áldjuk emlékedet! A harmadik csoportot — ugyancsak elterjedt — eléggé talányos szövegek alkotják. Eredetileg minden bizonnyal a hirtelen haltak, tragikus körülmények között elhunytak, öngyilkosok sírkövén állottak. Ma azonban ide vonatkozóan nem lehet szabályt felállítani, mert az „elbúcsúzni nem tudtál" szövegezéssel írt sírverseket mindenféle halott (nem váratlanul elhunyt, nem öngyilkos, nem úton levő stb.) esetében is alkalmazzák (23., 27., 41. és 45. képek). Ennél a típusnál ugyancsak előfordulnak bővítések. Ezek a bővítések ugyanúgy részletezések, az elhunyt személyére, a hátramaradottakra, a gyászolókra vonatkozóak, mint a más csoportba soroltaknál voltak. Alapszövegnek vehetjük a következő sírverset: Váratlanul ért a halál, Búcsú nélkül mentél el. Legyen csendes síri álmod, Soha nem felejtünk el. Variánsai a következők: Nagyon fáj, hogy itthagytál, Elbúcsúzni nem tudtál, Pedig nagyon szerettünk, Soha el nem feledünk. vagy: Nagyon fáj, hogy itthagytál, Búcsú nélkül távoztál. Mindig nagyon szerettünk, Soha el nem feledünk. A negyedik csoportot különböző, de végeredményében egy-két mondásra visszavezethető, inkább rímes prózák, mint versek alkotják. Erőteljesen ritmikusak, bár ritmusuk sokszor „zakatolós", rímeik is erőltetettek. Az ebbe a csoportba tartozó sírversek változatai szegényesebbek, mint az előző csoportokéi és a változatok nem mindig a költőiség felé fejlesztik ezeket a szövegeket (2., 28., 31. és 32. képek). Ebben a csoportban ezt vehetjük alapszövegnek : Szerettelek míg éltél, Szeretlek míg élek; Hűséges feleséged. Ez az alapszöveg variálódott aztán részint rövidülve, részint hosszabbodva, ahogy ez az alábbi szövegekből is kitetszik. Általában jellemző rájuk a kétsorosság, a páros rím és az a szerkezeti felépítettség, hogy az első sor az elhaltról vagy az elhalthoz, a második viszont az ittmaradtakhoz vagy az ittmaradtakról szól. Ügy, ahogy azt a következő három szövegből is látjuk. 290