Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Dankó Imre: A hajdúböszörményi temetők költészete

volt a szokás régen, amikor koszorútartók még nem voltak, illetve amikor még koszorúk sem voltak, vagy legalábbis nem terjedtek el olyan általánosan, mint a közelmúltban vagy manapság. Megemlíthetjük még a jelzett állandóságra való törekvés egy másik megnyilvánulását is. Elég gyakori, hogy a sírt, különösen ha a hozzátartozók a város távoli részén laknak, vagy éppen másutt, nem Hajdúböszörményben élnek, beültetik apró, különösebb gondozást egyáltalán nem, vagy alig igénylő futónövénnyel, néhány esetben borostyánnal, ami aztán állandóan ápoltnak, gondozottnak mutatja a sírt. Az állandóságra való törekvés egyik jeleként kell értékelnünk azt is, hogy régebben csaknem kizárólagosan padmalyosan temetkeztek. Manapság pedig, amikor a padmalyos temetést tiltják, a sírt a koporsó felett erős akácfadeszkákkal befedik és így, befedetten földelik csak be a sírt. Ennek a törekvésnek újabb, mondhatni napjainkban elterjedő megvalósítása a sír úgynevezett fedlapos (műkő) lefedése is. Nagyon elterjedt, előfeltétele az, hogy a sírt előzőleg „keretezzék" (előre elkészített, vagy ott a helyszínen zsaluzással készített műkőoldalakkal vegyék körül). * • • A hajdúböszörményi temetők jellegzetes sírj ele a fejfa. Készítési módját, formáját tekintve semmi különleges sajátossággal nem bír, beletartozik a környező vidék, a többi hajdúváros, északkelet Tiszántúl fejfáinak. rendjébe. Talán egyetlen helyi sajátosságot említhetnénk; a böszörményi fejfák végződése újabban gombos, a még álló régieké viszont sima. A fejfaállítás — bármily hamar is váltja fel a sírkő — ma is általános. Napjainkban a fej fákat a termelőszövetkezetek kádár-bognár-kocsigyártó-ács-aszcalos műhelyei készítik. A szövetkezet tagjainak „tiszteletből", nem tagoknak pedig pénzért. A fejfát minden esetben a temetésre készítik el. Á fejfa beállítása a temetés egyik leglényegesebb mozzanata. A böszörményi fejfa egyszerű, különösebben nem díszes. Egyetlen díszítése a fejfa csúcsrészében stilizáltán ábrázolt fűzfa. A böszörményi fejfák esztétikumát komor hangulatot árasztó formájuk, a részek harmóniája, megállapodott arányai adják. Külön esztétikai mozzanat a fejfák soralkotása, sajátos felállítási rendje. Akkor is, ha külön-külön, egyenként állnak szépen sorjában, vagy ha közeli rokonok csoportosan elhelyezett fejfáiról van szó. A böszörményi fejfát mindig úgy állítják, hogy egy kicsit előre dőljön. Egyesek szerint kizárólag azért, hogy az írást ne érje a napfény teljes ereje és az eső se pusztítsa. Néhányan azonban úgy tudják, hogy a sírban lévő halott ezzel a hajlással köszön; meghajtja a fejét. A fej fákat ma már minden esetben feketére festik. A Nyugati temetőben azonban még ma is van két fehérre, és egy világoskékre festett fejfa. A két fehér fejfa fiatal lányoké, a világoskék pedig egy 1928-ban elhunyt fiúé. A ma élő legöregebbek emlékezete szerint, a fehér, illetve a világoskék fejfa 50—80 évvel ezelőtt gyakoribb volt, de akkor sem volt a fiatal halottaknál se általános. Ma már a fejfák nagy része csak ideiglenes síremlék a böszörményi temetőben. Általánosan elterjedt a műkőből készült sírkő. Két mester készíti őket. A böszörményi temetőkben Kéki András hajdúböszörményi és Kiss András jelenleg józsai, korábban egyeki kőfaragó-sírkőkészítőtől származik a legtöbb sírkő. Mesterségük gya287