Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Bencsik János: Gazdálkodás Kecskéspusztán, Kisújszállás külső legelőjén

hogy magát semmi némű gyanús tettel, betyárokkal való társalkodással meg ne rovassa."

17

2 Hasonló kötelessége volt a később megválasztott pusztagazdáknak is, akik az egész birtokot felügyelték, a pásztorokat, a csőszöket, a révészt szolgálatukban ellenőrizték. A csőszök kötelessége egyértelmű; a vagyon felügyelete, a révésznek pedig a szokott szolgálaton túl megszabták, hogy „a Túl a Tiszai vagyonra a kerülővel egyetemben" vigyázzon.

17

3 A pusztára költözött alkalmazottak „hivatala" szent Mihály napján (szeptember 29) járt le, s hogy szolgálatuk közben hűségesek maradjanak, viszonylag sűrűn cserélgették őket. Kimutatás a kecskési pusztagazda évi béréről

17

4 Év Pénz Termény Ruha Föld Élelem Állattartás Év fizetés Állattartás 1817 125 Ft 5 köböl búza ua. árpa csizma bocskor — hetente 2 kenyér ázalék — 1841 100 Ft — — 17,5 köblös 2/3 veteményföld — egy ló 1868 250 Ft 6 köböl búza — 10 h kaszáló 1/2 vetemény — 5 marha, 3 ló 5 koca 30 lúd Hasonlóul megszabták a csőszök bérét is: 1841-ben 50 Ft 12 kh föld, 1/3 veteményföld „a Gazda és csősz által használt földből".

1'" Arra azonban ügyelt a birtokosság, hogy jogtalan jövedelmet ne húzzanak az alkalmazottai, 1841-ben mikor tudomására jutott az, hogy „a pusztagazda 100 db juhot, néhány lovat, sertést és marhát tartott" a közös legelőn, megvonták tőle a jogot s csak egyetlen hátas ló tartását engedélyezték számára.

1'

6 Többnyire kisújszállásiakat alkalmazott Kecskés pusztán a közbirtokosság. Ritka kivétel azonban előfordult, így 1869-ben „a Túl a Tiszai birtokra átjáró komphoz révésznek S. Nagy Mihály csegei lakost" fogadták meg.

1" A kisújszállási adatközlőim úgy ítélték meg, hogy a kecskési puszta igazgatásából többen meggazdagodtak. A közbirtokosság megkövetelte a hűséges szolgálatot alkalmazottaitól. 1868-ban Szarka Mihályt azért bocsátották el, mert nem tartotta magát ahhoz, hogy „a közbirtokosság által fizetni szokott közszolgálati egyén hivatalát hű engedelmességgel és illő alázatossággal viselje."

1'

8 Azzal is fokozni akarták a közbirtokosság tekintélyét, hogy „felkérjék a főbírát, hogy havonta egyszer utazzon le a pusztára (1868).'"'

9 Amikor 1867-ben a csegei birtok saját kezelésbe került, részben a vásárlás okozta kényszer miatt is, azonnal hozzákezdtek a birtokban rejlő jövedelmezőség maximális kiaknázásához. De már addig is döntöttek az olyan tartozékok sorsa felől, amelyek az árendálással nem függtek össze, 1863-ban eladták az ohati erdőrészt, a Zátonyban lévő nyárfaerdőt, továbbá a szárazmalmot."

1' 1868/69-ben pedig megkezdték az aktív és közvetlen gazdálko260