Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Bencsik János: Gazdálkodás Kecskéspusztán, Kisújszállás külső legelőjén

dást. A Tiszaközt lévő fűz-- és nyárfaerdők kitermelése révén tekenőnek való fatörzseket nyertek, ebből 356 db tekenő (50%) jutott a közbirtokosságnak.

1

8' Hasonlóul vályúnak való fákat jelöltek (26 db) ki, és értékesítettek."" A kivágott fák tuskóit és a rőzsegallyat árverésen adták el.

18

3 Szokatlanul magas részesedés (50%) mellett engedték a gyékényvágást, ezért a helybeliek nem is vállalkoztak e munkára, hanem bajomi emberek jöttek, s vágták a gyékényt, amelyből 1029 kéve rész jutott a közbirtokosságnak.

184 A hortobágyi kanális medrébe birkaúsztatót ástak, s a környező uradalmi juhászoknak adták ki bérbe, hogy ott úsztassák a merinói juhokat.

18

5 Értékesítették a három zsellérházat és a Bercsey-féle épületet is.

18l

i Természetesen arra törekedtek, hogy minél több szükséget e birtokról fedezzenek. Kötözéshez szolgáló vesszőt éppen úgy, mint a közkutakhoz való csatornákat és vályúkat egyaránt Tiszacsegéről szállítottak.

18

7 A birtok értékesítésének megszokott és legjövedelmezőbb formája maradt az árendába adás. Folyamatosan vannak adatok arra nézve, hogy a birtoknak hol egyik, hol másik részét vagy valamely jövedelmező haszonvételét adták bérbe. A Pusziikát 1868-ban Püspöki község birta árendába, 1895-ben Fiam Miksa 168 hold bérlettel rendelkezett.

18

8 Arra is kísérletet tettek, hogy kisárendát biztosítsanak a csegeieknek.

1*" Hasonlóul rendszeresen árendálták a Tisza és más halászóvizek (Gyarmatfok, Hosszúfok, Paptava, Bírótó) jogát is; 1862-ben két nádudvari halász, Varga András és Valkó János, 1868-ban Mondom Nagy Gábor csegei lakos birta a halászat jogát.

1"

0 Esetenként a gulyák beszorulása után a Kecskést téli juhlegelőnek adták bérbe.

19

1 A szénagazdálkodásról, mint bérleti formáról később szólunk. A gazdálkodással egyidőben megkezdték a szükséges beruházásokat is. Téglát égettek, hogy a legeltetett állatok részére megfelelő kutakat, illetve alkalmas épületeket készítsenek. Oly nagyra méretezték a kutakat (10 sukk átmérőjű, 3,5 öl mély), hogy azok szárazságban is biztosíthatták a szükséges ivóvizet.

1"" Kecskésen a megvásárolt épületeket átalakították, később gyarapították.

1"

3 A vízjárta ártéren, az Ördögfokban füzest telepítettek, e vesszősben munkához jutottak a csegeiek, hisz helyben hántották, szárították a feldolgozásra szánt fűzvesszőt. Ezzel egyidőben a Tiszaközt, a Kis-Tisza parton tölgyerdőt telepítettek, s 600 nöl-enként kiadták művelésre a helybelieknek. Az eddigiekben azt tanulmányoztuk, hogyan kezdett a gazdálkodásba a kisújszállási közbirtokosság, hogyan rendezkedett be Kecskésen és más birtokain a félszilaj állattenyésztésre. A továbbiakban magát a Kecskésen folyó állattartást, mint gazdasági, néprajzi folyamatot vesszük vizsgálat alá. Elöljáróban meg kell állapítanunk, hogy mivel félszilaj állattartást honosítottak meg Kecskésen, azért az egyes tulajdonosok, még ha több állatuk is volt, ősszel, beszoruláskor hazahajtották (hajtatták) szarvasmarháikat, lovaikat, s vagy a városban lévő gazdasági udvaraikban, vagy a szántóföldi birtokaikon lévő tanyáikon teleltették azokat. Kecskésen csupán a közbirtokosság gulyáiban és méneseiben járó apaállatok teleltek. Később, miután törzstenyészetet létesítettek, maradtak telelő gulyák Kecskésen, illetve a Pusziikán, ahol ökörólban, szabadon töltötték a telet. A kisújszállásiak ,,félcsipejű"-nek nevezték azokat a kisparasztokat, kisgazdákat, akik mindössze három-négy heverő szarvasmarhát és egy ökör-, vagy lófogatot tartottak. Ezeket az igás és heverő állatokat a városban 261