Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Bencsik János: Gazdálkodás Kecskéspusztán, Kisújszállás külső legelőjén

nagyobb területet adtak az igénylőknek, ezért a közbirtokosság átadta az Ürgés birtokrészt Csege községnek. A vagyonváltság 1925-ben 1053 holdat érintett, amely újabb tehertételt jelentett a birtokosságnak."

1

0 Az utolsó és végleges lépést az 1945-ös földreform biztosította jog alapján a Tiszacsegei Földosztó Bizottság tette meg, amikor benyújtotta igényét a Tiszaköz birtokrészre."" Később a Nagymajori Állami Gazdaság kapcsolt bizonyos határrészeket a Kecskésből területéhez, mígnem 2698 kh maradt, amelyen előbb a közbirtokosság legelőtársulata, majd a mezőgazdaság szocializálásával a kisújszállási Kinizsi Mg. Termelőszövetkezet gazdálkodik. Fentebb már szóltunk arról, hogy a város vezető testülete 1862-ben úgy határozott, hogy ,,a Kecskés pusztát az összes birtokosság részére a redemptionális birtok aránya szerint minden áron megvenni és megtartani kívánja. . . a tiltakozókon pedig a kivetett összeget megvenni és behajtani fogja"."'

2 A megvételt követően döntöttek a birtoklás jogi alapjáról is; az 1862. évi 35. és 45. számú határozatukban kimondták, majd 1869. évi 131. számú birtokossági végzésben megújították, hogy „A Hármas Kecskési puszta. . . a birtokosságnak osztatlan állapotban bírandó közös tulajdona maradjon".

11

3 „Kecskés a birtokosság összes redemptionalis birtokának járulékony accessoriuma (tartozéka) legyen, s mint az ilyen beli járulék arányának kulcsa egyesek redemptionalis birtoka.'"" Az e kérdéssel foglalkozó kutatók egyetértenek abban, hogy a Kisújszállási Közbirtokosság külső legelőjéül szolgáló Kecskésen tovább folyt az extenzív állattartás.

10

5 Ennek természetesen megvoltak a fél évszázados hagyományai. 1867-ben ezért érthető módon úgy döntött a képviselőtestület, hogy ,,a csegei birtok csupán nagyobb rideg jószágoknak szolgáljon legelőül".

m Ugyanakkor arra is kitértek, hogy „legeltetésre nézve a csegei birtok a Kisújszállási Közlegelő területtel egyesíttessék vagyis a kettő egy testnek tekintetnek". Ezt a célkitűzést erősítik meg a birtokosság 131. sz. (1869) határozatában is, mely szerint a „Hármas Kecskés... legalább is a mostani nemzedéknek kötelezőleg másként mint legeltetéssel, s közösen használtatni szabad ne legyen"."

1

, A szóban forgó birtokon a vásárlást követő öt évben nem legeltethettek, mert volt tulajdonosai erre az időre bérbeadták, csak 1866. év végével szabadult fel, 1867. év januárjával vették házikezelésbe,

m s érthető módon együtt kezelték a birtokosság egyéb javaival. Ennek ellenére külön tartottak csegei pénztárt, amely a birtokrésszel kapcsolatos bevételeket és kiadásokat kezelte. A házikezelésbe vétellel egyidőben a legeltetési kulcsot úgy állapították meg, hogy benne foglaltatott Kecskés pusztai lehetőségük is, mégpedig továbbra is három forintos föld után kaptak a redemptorok legeltetési jogot egy-egy számos állatra."" A legelőterület csökkenésével azonban ez az arány lényegesen rosszabb lesz, 1941-ben a Legeltetési Társulat egy számos állatot (rúgott bornyút is) öt forintos kulcsra, engedett kihajtani.

1'

0 A csegei birtokuk igazgatását a közbirtokosság a korábbi árendális viszonyoknak megfelelően szervezte meg, vagyis egy pusztagazdát, két csőszt (az egyik a Túl a Tisza-i részek kerülője) és egy révészt bízott meg. 1817ben a kecskési pusztagazda kötelességét így határozták meg: „Pásztorokra szorosan vigyázni, ha Marhákba dög vagy más hiba esnék... írásba tenni, szeme előtt megnyúzatni".

17

1 1841-ben utasították a pusztagazdát, hogy „Kecskésre lemenjen . . .arra szorgalmatosan vigyázzon, hogy soha semmi idegen jószág azt ne legelje, semmi időben, egyszer s mind megintetett, 17* 259