Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Bencsik János: Gazdálkodás Kecskéspusztán, Kisújszállás külső legelőjén
A közbirtokosság ingatlantulajdona 1893-ban a következő volt: 13 1 Összesen (1600 nöl) Szántó Kert Rét Legelő Erdő Szőlő Nádas egyéb 16 221 kh 5 697 — 317 10 149 3 — 55 A tiszacsegei birtokrész 4 438 kh 45 — 96 3 985 167 — 145 Hangsúlyoznunk kell, hogy a közbirtokosság gazdálkodása összetett, sokoldalú. A gazdálkodás jobb ellátása végett 1932-ben külön Legeltetési Társulatot szerveztek. Mivel azonban az alakítandó legeltetési társulat a tiszacsegei birtokrész irányítását tartotta fő feladatának, ezért felépítéséről, működéséről és hatásköréről később szólunk. 5. Pásztorok 1868-ig, a birtokosság formális megalakulásáig a tanács, illetve a polgári átalakulás kezdetétől a képviselőtestület feladatai közé tartozott, — amint erről részletesen írtunk — a közösségi gulyák, csordák, nyájak, ménesek stb. őrzésére fogadott pásztorok választása, bérük megállapítása is. Nem kerültek a testület elébe a gazdatársaságok irányítása alatt folyó fejős juhnyájak, nyájjuhok és sertéskondák pásztorlásával összefüggő kérdések. Az év első testületi ülésén foglalkoztak a gazdálkodás eme, a XIX. század közepéig vitathatatlanul a legjelentősebb területének minden lényeges kérdésével. A bérezés ugyanúgy, mint a gazdálkodás is világos és áttekinthető rendszer szerint történt, bizonyára a redemptusi jogok gyakorlásából következő racionális törekvések hatására. A kezes állatok pásztorainak bére három részre tagolódott, éspedig a) darabonkénti pénzfizetés; b) a pásztorok élelemmel való ellátása, tartása; c) a pásztorolt állatok haszonvétele, napi tej, stb. A szilaj, félszilaj pásztorok bére eltért abban, hogy a tartás helyett terménybér járt nekik. Időközben bizonyos egységesítési törekvéseket láthatunk, így pl. 1866-ban, amikor a számos állatok után darabonként egységesen 37 krj pénzfizetést, 7 icce rostált búzát és egy icce árpát állapítottak meg a pásztoroknak. 133 Ugy látszik, hogy a pásztorok nem vállalták e feltételek mellett a munkát, mert bizonyos aránytalanságot fedezhettek fel e bérezésben, hiszen másmás feladata van a gulyásnak, vagy a bornyúcsordásnak, ezért 1868-ban ismét a korábbi gyakorlatra tértek vissza. 254
