Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Bencsik János: Gazdálkodás Kecskéspusztán, Kisújszállás külső legelőjén
A pásztorok bérének alakulása 1790—1868 között 13 3 Év Gulyás Ökör- Tehén- BorjúKezes Szilaj Juhász kos Év Gulyás csordás csikós Juhász kos 1789 — — 7 krj V, ke napi tej 1/6 véka — — — 1790 — — — 1/6 véka — — — 1794 — — — 1/5 véka napi tej — — — 1816 18 krj 1 icce ua. ua. 15 krj 1,5 icce napi tej Va véka napi tej ua. ua. gulyás 6 krj ke tej 1817 24 krj ke ua. 2 garas napi tartás y 4 véka napi tej 1 garas Va véka ua. 4 krj fejés 1 ke 1841 14 krj V2 ke 18 krj Va ke 1 icce 15 krj fél icce napi tej tartás V 4 véka napi tej — — 4 krj fejés 1 ke 1860 15 krj Yt ke 2 icce 20 krj % ke 2 icce 15 krj Yi ke 2 icce ua. 15 krj H ke 2 icce ua. 5 krj H ke 1868 marad marad marad marad jobbíttatik 5 krj 2 krj (rövidítések: ke = kenyér; krj = krajcár) A pásztort fogadó testület törekedett az adott helyzet szülte differenciálásra. 1841-ben a kospásztorok a bojtárjaik számához viszonyítva kapnak kenyeret. A pásztorokra nézve kedvezőtlen az, hogy már a XVIII. század végétől a terménybér felét búzában, felét árpában szabták meg. 1860-as évektől az állatok kora szerint differenciálták a bért: a szopós csikók és a borjúk után nem kaptak bért a pásztorok, ugyancsak leszállították a kospásztorok bárányok utáni bérét is. Egy darab után csupán 2,5 krj-t fizettek a gazdák. Azok a pásztorok, akik olyan csapatot őriztek, amely vagy különös bánásmódot kívánt, vagy száma kevés volt, akkor szegődött bért állapítottak meg részükre. 1816-ban a „kantza csikósnak 50 Ft, két pár új csizma, öt juh bőr bundának, 9 köböl búza, 25 font szalonna, 25 font só, 1 véka kása, darabonként 3 krj" az évi bére. Arra törekedtek, hogy ne nagyon változzon (emelkedjék) a bér, ezért szembeszegültek a javításra való törekvésekkel is. Pl. 1861-ben csupán a borjúcsordás bérét emelték fel, másfél annyival. 1 3'' A tartást még e század elején is alkalmazták a csürhések bérezésében. Kenyeret, egy levél lebbencset, lencsét, valamennyi szemes terményt és négy levél ganét kaptak kocánként. A bérkenyér pontos kiadására csapatonként egy-egy kenyér gazda ügyelt. 1817-ben a nőtlen állattartó egy Ft 15 krj-ral megválthatta a bérkenyért. A kisújszállási pásztorok bérezésének gyakorlatában ritkán fordul elő a szabad, ingyenes állattartás. A Hortobágyra és mellékére jellemző szabad 255
