Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Bencsik János: Gazdálkodás Kecskéspusztán, Kisújszállás külső legelőjén

Ugyanő a terület vízrajzi állapotára rendkívül sajátosnak tartja azt, hogy a „Kakat folyón lévő vízi malom...Kunhegyesnél mindkét irányból jövő víz hajtására volt berendezve.'"

3 „Kisújszállás az áradások tengelyében helyezkedett el és délkeleti határrésze a Tisza és a Berettyó vizének összeütközési szintere volt. Ősszel és tavasszal határának 2/3 részét víz borította."

1

4 „A Karcag városa határa felől tóduló árvíz Rétjeink laposabb részeire által ömölvén, azokban annyira megfekszik, . . . (hogy) több esztendők alatt is belőllök soha ki nem folyható vizek miatt semmi hasznát nem veheti" a közönség, panaszolták 1841-ben.

1

0 Természetesnek kell tehát vennünk, hogy e rendkívüli lapályban fekvő települések (nagykun városok) állandó gondja volt a saját határukat védő gátak emelése, a mások által emelt gátak elleni tiltakozások, avagy ritka esetben, mint a nevezetes Mirhó-gát közös vállalkozásban történő építése.

1

6 A korszak jó ismerője, Szabó Lajos ,,A nép küzdelme életének jobb móddal való folytatásáért" c. idézett tanulmányában külön fejezetet szentelt e kérdésnek, a „Víz miatt és a vízért való kesergések" címen foglalja össze városunk, Kisújszállás évszázados küzdelmét hol az árvíz pusztításai ellen, hol a szárazság miatt.

1

7 A települések elöljárósága a gátakkal egy-egy határrészt mentesített az árvizektől, a gátak mögötti területet aztán szabadon művelhették, kaszálhatták, legeltethették, esetenként szántották-vetették. Kisújszállás határában is több gáttal védekeztek a széjjelömlő víz ellen. Az 1780-as években 2453 öl (4650 m) hosszúságú gátja volt a városnak" Gyakran esett szó a Gyalpáro

n, a Lukácsfenéken és a Halason „átvonuló" nagy gátról, amely a határt a kelet felől előretörő Berettyó vizétől mentesítette. 1869-ben úgy határoztak, hogy az egyes birtokosok a „mezsgyébe eső gátat. . . kötelesek kijavítani".

1" A gátakról való gondoskodás fontos feladata volt a tanácsnak, ezért őrzésükre gátcsőszöket rendeltek ki."

0 Városunkat, Kisújszállást megülő első új telepesek a XVIII. század fordulóján a Kakat-ér melletti hátas vonulatot választották ki új lakóhelyül. Természetesen, ahogyan szaporodott a lakosság, úgy terebélyesedett a város is. 1851-ben már 1593, 1928-ban 2650 lakóházat számláltak össze.'"

1 Ugyanekkor a város határában az épületek 24%-át, 830 házastanyát találtak. Az egyes városrészek elnevezésükben ma is őrzik a település kialakulásának mozzanatait. Városrészek: Daraksa, Vermeshát, Sásostó, Zsodoma,

2'

2 Delizug, Pitnerfalu, Éralja. Ujabban a Dühöngő és a Sóhaj. A Karcag felé kivezető út a Fűzfásgát (Arany J. utca) a Kakaton haladt át.

2

3 Papi Lajos barátomtól tudom, hogy a Vermeshát elnevezésű városrészen az újabb építkezések során számos gabonásverem került elő a földmunkák során, innen tehát az elnevezése. Ehhez magyarázatként annyit, hogy azok a települések, ahol a talajvíz magasan állott, arra kényszerültek, hogy partosabb településrészen ássák meg gabonatároló vermeiket. Ez állott Kisújszállásra, de ugyanezt tudjuk Hajdúnánásról is.

2

4 Daraksa talán a hasonló nevű pusztáról kapta nevét, amely a XVIII. század végén folyamatosan jó árendás legelője volt a városnak.

2

5 Itt gyülekezhettek tavasszal, /áveréskor az állatok, s ide hajtották haza, szorulás kor a gulyákat. A városban híres kocsmák, az országutak mentében ugyancsak neves csárdák állottak: 1841-ben a Görbe korcsma, a Szeles, a Morgó, a Mérges, a Búszerző és a Czifra csárda árendájáról esett szó.

2

1' 1868-ban a csárdák negyedévi haszonbére a következő volt: Czifra csárda 65 Ft, Görbe korcsma 332 Ft, Csillagos, a Morgó, a Gilányi együtt 926 Ft, a Mérges és a Sze236