Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Bencsik János: Gazdálkodás Kecskéspusztán, Kisújszállás külső legelőjén
les korcsma szintén együtt 341 Ft 50 krjKisújszállás és Karcag határán állott a sokat emlegetett Tibuc csárda.' Nem tekintjük feladatunknak azt, hogy a település új lakóinak gazdasági és társadalmi helyzetét, illetve a megváltakozás (redemptio) eredményezte belső változásokat elemezzük. Annál inkább felesleges volna ez, mert mind az egységes jász-kun fejlődéssel, mind sajátosan a kisújszállásiak történetével több munka részletesen foglalkozik." Itt csupán e fejlődés fő vonásait, egy-két mozzanatát villantjuk fel, mégpedig azért, mert az általunk tárgyalt gazdasági-néprajzi kérdés, mint a határhasználat, a szántóföldi művelés, legeltetés stb. több vonatkozásban a redempcióból következő szabad paraszti világot őrzi. s évszázadokkal később is e sajátosságok tükröződnek bennük. Az 1745-ös megváltakozás noha megteremtette a paraszti közösség szabad, földesúri hatalom béklyóitól mentes fejlődése lehetőségeit, mégis a feudalizmusra jellemző ellentmondásokkal kell számolnunk. Mivel e társadalmi folyamat feudális környezetben zajlott le, az egyik réteget, a redemptusokat kiemelte, a másik réteget, az irredemptusokat gazdasági függőségben tartotta. Noha ez a kiemelkedés nem minden esetben járt együtt az életmód megváltozásával is. Jellemző anekdotikus eseményt mondott el Ábri Károly: ,,A múlt század közepén még az örmények lejártak sőrét vásárolni Kisújszállás határába. Egyszer is, amikor az örmény érdeklődött az egyik vagy a másik szép sőre ökör gazdájáról, hát mindre azt mondották, hogy a Veres István gazdájé. Milyen ember lehet a Ve.'03 István, hogy ennyi szép marhája van? — kérdezte. Ott hányja a szénát a szekérre! — mondották. No az ő életéért sem adnék egy pelpa (pipa) bagót, — hangzott az örmény kereskedő véleménye." Arra is vannak példák, hogy a várost irányító módos redempíus réteg igyekszik a feudalizmusra jellemző személyi függőséget kiépíteni e két alapvető réteg között. A redempció nem szüntette, de jellegénél fogva nem is szüntethette meg a társadalmi tagozódást, éppen ellentétes fejlődést eredményezett, mert szentesítette a meglévő rétegkülönbségeket, sőt azzal, hogy ,,a közterületből — annak használati jogából — való részesedés aránykulcsául minden esetben a redimált föld szolgált", évszázadokra kialakította a határhasználat jogi alapját, gyakorlatát. A kezdeti haszonvételi bőség a lakosság szaporodásával, egyesek nagyarányú meggazdagodásával megszűnt, helyét a forintos váltság alapján meghatározott és szigorúan nyilvántartott jogok foglalták el. A nagykun szabad paraszti társadalomban meglévő ellentétek miatt került sor az 1786/7-es nagyarányú kiköltözésre, (mert a feudális nagykun jogrendben a kivándorlásra tiltó rendszabályt nem ismertek), amikor 1005 személy egyszerre hagyta el Kisújszállást, s települt le a még ritkán lakott Dél-vidéken, Pecséren. 3 0 A továbbiakban a határhasználat gyakorlatát kísérjük nyomon, melynek az elmondottakból kitetszően két alapvető sajátossága volt; nevezetesen a természeti viszonyok és a társadalmi különbség, a nagykun szabadparaszti jogviszony. a) Az árvizek szeszélye, pusztítása, amely évről évre veszélyt jelentett a határ tekintélyes részén, folytonos akadályul szolgált a szántóföldi művelésnek, s ellene csak a lakosság által emelt gátak, vagy gátrendszerek nyújthattak védelmet. Esetenkénti elmaradása is csak átmeneti lehetősé237
