Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Sóvágó Mihály: Hortobágyi madármegfigyeléseim

Sóvágó Mihály HORTOBÁGYI MADÁRMEGFIGYELÉSEIM Nem idegen tájról írok, amikor a Hajdúsági Múzeum évkönyvében hortobágyi madármegfigyeléseimről adok számot. Hiszen a Hortobágy folyó, amelytől az egész különleges pusztaság a nevét kapta, Hajdúböszörmény határában ered és majdnem tíz kilométeren át hajdúböszörményi területen folyik. A partja mentén elterülő legelők között a legszebbek közé tartozik éppen a hajdúböszörményi Bagota-puszta, a Hollós-ér környéke. Ha nem volna olyan távol az országutaktól, legfőbb idegenforgalmi látványosságaink közé tartoznék, országosan is. Nézetem szerint a tágabb értelemben vett Hortobágy határa északon és nyugaton a Tisza folyó, Tiszalöktől Tiszafüredig; délnyugaton a Tiszafüred—Kunmadaras—Karcag közötti vasútvonal, délről a Karcag—Hajdúszoboszló közti országút, míg keleten a Keleti-főcsatorna. Ezeken túlnyúló kisebb szakaszok lehetnek; de madártanilag ez az igazi, a teljes Hortobágy. Hajdani Tisza-ártér, jellegzetes mélyföld. A Keleti-főcsatorna a lösztalaj és az ártér határán húzódik végig. Különös élességgel tűnik ez szembe a 33-as sz. debrecen—füzesabonyi fő közlekedési úton, ahol a főcsatornától keletre gazdag, fekete szántóföldek sorakoznak egymás mellé, míg a hídon áthaladva majdnem tizenöt méterrel mélyebben fekvő pusztaságra jut ki az ember. Ennek a tágabb értelemben vett Hortobágynak a szélessége nyugat— keleti irányban átlag 50 kilométer, északról délre 80 kilométer. Mindenesetre túl nagy ahhoz, hogy egyetlen ember minden madarat meg tudjon rajta figyelni és az élővilágát tökéletesen feldolgozhassa. Ehhez egyetlen ember egész élete kevés. A madarairól eddig megjelent legkiválóbb munka (Dr. Udvardy Miklós: A Hortobágy madárvilága, Tisia V. 1941. 92—169 o.) csak a szűkebb értelemben vett Hortobágy adatait dolgozta fel — példamutatóan. Megjelenése óta azonban harminc év eltelt; új élőhelyek, új tavak, új erdők keletkeztek és ma már ez az alapvető tanulmány is kiegészítésre szorul. Hortobágy madárvilágát előttem is, velem egyidőben is sokan kutatták, belföldi és külföldi ornithologusok egyaránt. Sajnos, tapasztalatait nem mindenki adta közre. Nemcsak a hazai, hanem az egész európai madártani kutatás fájdalmasan nélkülözi az évtizedek óta állandóan a Hortobágyon élő dr. Radó András állatorvosnak, országos nevű kitűnő ornithologusunknak megfigyeléseiről szóló beszámolóját; pedig enélkül nem lehet teljes a hortobágyi madárvilág jelenlegi helyzetéről egyetlen feldolgozás sem. Hortobágy madártani kutatásának eddigi irodalma igen bőséges. Kovács Béla 1965. évi nagy értékű tanulmányában (Adatok Hajdú-Bihar megye madárvilágához, Déri Múzeum Évkönyve 1965. 363—381.) 115 for21