Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere
nyek között élő tanyasi emberek számára. E célt szolgálná a központban épített kulturális intézmény is; s lehetőség volna egészségügyi központ létrehozására. Mindezek mellett a munkaerő célszerű alkalmaztatására továbbra lehetővé lehetne tenni a háztáji gazdaság működését, amely legtöbb esetben ma is meghatározója a tanyavilágban való életnek. összegezés Hajdúböszörmény település- és telekrendszerének vizsgálata sajátos kutatási feladatok elvégzését tette lehetővé. A gazdálkodás rendszerének és a társadalmi tényezőknek figyelembevételével tudtuk vázolni Hajdúböszörmény telekrendszerét. Bár Györffy István önálló tanulmányt szentelt Böszörmény településének, mégis célszerű volt — módszertanilag is — új szempontok alapján újravizsgálni a települési viszonyokat. A telek és telekrendszer értelmezéséről, fejlődéséről az utóbbi időben több mű látott napvilágot, s ezek tanulságainak összegezéseként lehetett új szempontokat érvényesíteni a telek, illetve településkutatásban. 12 0 A telekvizsgálódásunk kettős irányú volt: néprajzi módszerrel rögzíthettük Böszörmény jelen állapotát, illetve visszamenőleg a századforduló idejéig tudtuk rekonstruálni a múltat. Történeti módszer segítségével tudjuk feltárni a város korábbi települési képét, mely a néprajzi módszerrel felvázolható kép szerves előzményét képezi. Az eddigi kutatások nagy vonalakban vázolták a telek, tehát az alapvető települési egység kialakulását. Alföldi relációban megállapítható, hogy az állattenyésztés sajátos képződménye. 12 1 Mi ilyen korai állapotot Böszörmény esetében nem tudtunk dokumentálni, csupán szórványadatokat ismerünk a város török pusztítást megelőző időszakból. 12 2 A hajdútelket vizsgálva már szilárd telekrendszer fejlődését elemezhettük, a település életét konkrét valóságában vázolhattuk. Kiinduló pont maga a hajdútelek volt, amelyet a letelepített hajdúk kaptak szolgálatuk honoráriumaként. Ehhez tartozott a határbeli földterület tényleges birtoklása, illetve csak használata. Eredeti értelmezésben — XVIII. századi adatok alapján — telek névvel a házhelyet, illetve annak környékét illették, a hozzátartozó határbeli földterületeket kertnek, és a határrész szerint nevezett (pl. vidi föld) földnek hívták. A telek — mint határnév (Telekföld) — az 1783-as földosztás alkalmával került a böszörményi szóhasználatba, bár (a jegyzőkönyvek tanúsága szerint) általános gyakorlat volt a határbeli földeket „telek után járó" földeknek is nevezni. A ház, — csakúgy mint a telek elnevezés — a lakott belsőségi portára vonatkozott. Bár a kertben az állatok állandó jelleggel tartózkodtak, sőt ott az ember is élt ideiglenesen, az elnevezés erre nem utal, csupán a földterület kerítettségére (vö. „ólaskert"), a szó előtti jelzők (pl. szérűs, tökös) pedig az ott folyó földművelő jellegű munkákra engednek következtetni. A határban lévő telephelyek sem tartalmazzák a telek szót, bár ismerünk adatot a jószág és ember huzamosabb megtelepedéséről: itt a szállás és a tanya kifejezés utal arra, amit maga a telek szó jelöl. Bár konkrétan nem teleket jelöl, néhány határnév tartalmazza a telek szót: a Telek-lapos, mint fűvel borított laponyagos rész a vidi határrészen, feltehetően kapcsolatban áll a városi belső telekkel, s jellegéből következően a jószágtenyésztéssel. 12 3 A kertség betelepülésével a kertségi telkek azono206
