Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere
tanyatelke a közös tulajdonú határ idegen elemévé vált, egy régi gazdasági rend maradványa. Mint említettük, a lakóhely és a munkahely térben szétvált: a tsz-tagok naponta járnak a közelebb-távolabb eső munkahelyre. A család többi tagja — idős szülők, feleség, gyermekek — viszont a tanyában maradnak, s a ház körüli teendők mellett elvégzik a háztáji gazdaságban adódó munkát is. Vagyis a tanyatelek mégsem csak lakótelek, hanem a háztáji gazdaság központja is egyben. ,,Kétlakiság" jellemzi a tsz-dolgozót: egyrészt a nagyüzem mezőgazdasági árutermelésében tevékenykedik, másrészt a háztáji földjén — a család nagyobb mérvű bevonásával — a hagyományos keretek között tovább gazdálkodik. Ezek a gazdaságok elsődlegesen állattenyésztéssel foglalkoznak. A tanyasi környezet — bár szűk keretek között is — lehetőséget nyújt a jószág legeltetésére, s a megtermelt takarmány, valamint az állami támogatás fedezi a tenyésztési célokat. A háztáji föld mellett számottevő termeivényt produkál a tsz-től százalékban — felesben — művelt földterületről is. Az ilyen tanyák közül azok rendelkeznek kedvezőbb föltétellel, melyek jó kedvező adottságú és helyzeti energiájú határrészen helyezkednek el: a jószágnak nagyobb a mozgási lehetősége, s a termesztett takarmány mellett megfelelő mennyiségű természetes takarmány (fű, széna) is rendelkezésre áll (37—38. kép). A helyzeti energia — Böszörmény esetében pl, a főbb közlekedési út melletti fekvés — elsősorban a szántóföldi művelésre alkalmas határrészeken nyújt kedvező létfeltételt. Legkedvezőbb fekvésűek a kis- és nagypródi, a réti, valamint a vidi tanyák, ahol a jó minőségű szántóföld mellett jelentős területet borít fű. A Réten a polgári út mentében sorakoznak legsűrűbben a tanyák, de ezen kívül a laposok mellett (Viden) és a vízfolyások mellett is találunk tanyákat, ahol a nagyobb jószág mellett különösen a baromfitartásra nyílik igen kedvező lehetőség. A 19. képen bemutatott tanyatelek ilyen jellegű. Az eredeti tulajdonos gazda nemrégen költözött a városba. Bár az épületek rossz állapotban vannak — a határ e részén folytatott rizstermesztés következtében emelkedett a talajvízszint, ami a tanyák összedőlését idézte elő —, mégis vevőre talált. Fiatal család vette meg. A férfi a közeli tsz-majorban dolgozik, az asszony pedig a gyermekek gondozása mellett nagy számú jószágot (disznó, szárnyasfélék) nevel fel, amit értékesítenek (19., 35—36. kép). E tanya funkcióját tekintve most éli másodvirágzását. A polgári út mellett sorakozó tanyatelkek méretükben és alakjukban is megőrizték az állattartó jelleget (37—38. kép). E háztáji gazdasági központokban nagyarányú sertés- és szarvasmarhatenyésztés folyik, amelyet jelentős baromfitartás egészít ki. A tsz-tagok szerződést kötnek a tsz-szel süldő- és bikanevelésre, s ezért olyan ellenértéket kapnak, amely még ma is kifizetődővé teszi a tanyasi életet. 11 8 E kedvező föltételt tovább növeli az a tény is, hogy az árut viszonylag könnyen tudják piacra szállítani. A szerződéses állatok mellett fejősmarhát is tartanak, és bőségesen biztosított a család hússzükséglete is. Bizonyos mértékig a baromfitartás is az önellátást szolgálja, de a városhoz közelebb fekvő tanyákról rendszeresen viszik a tojást, élőbaromfit és tejterméket a piacra. A háztáji tanyasi porták kedvezőtlen helyzetben vannak azokon a határrészeken, ahol — legeltetésre és kaszálásra alkalmas terület hiányában — nem megfelelőek a háztáji állattenyésztés feltételei, s ahol korábban is a szántóföldi gabonatermesztés játszott nagy szerepet. 1950 után e területeken pusztulnak rohamosan a tanyák (Telekföld, Keleti-Csordanyomás, 201
