Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere

Bár a XVIII. század végén is a mezőgazdálkodásban az állattenyésztésé volt az elsőbbség, a földművelés jelentőségének számottevő növekedésével is számolnunk kell.

8" Erre.utal, hogy ebben az időszakban a kertek földművelésben betöltött szerepe is lényeges a jószágtartás mellett. Az ún. ólaskertek elsődlegesen állattenyésztő szerepét fokozatosan átvették a határ különböző részein létesített jószágtartó szállások, maga a kert pedig — azáltal, hogy lakásfunkcióval egészült ki, vagyis funkció tekintetében a belsőség egytelkűvé alakult át — telekszervezet gazdasági irányítóközpontjává vált. A kertségnek gazdaságban betöltött szerepmegnövekedését érzékelteti az a tény is, hogy a molnárok a belsőségből a kertségre költöztek, mert malmukat nem tudták a belsőségen jövedelmezően működtetni.

8' A XVIII. század végétől a XIX. század közepéig általános jelenséggé vált a kerteken való lakás. Örökösödési jog alapján a legidősebb fiúgyermek kapta a belső telket, a többi fiútestvér pedig a telektartozékokból részesült, s házat vagy a belsőségen vásárolt, vagy a kertségben épített magának.'

3 Mivel a lovasgazdák előnyösebb helyzetet élveztek, a gyalogszolgálók közül sokan arra törekedtek, hogy lovak szerzésével felemelkedjenek a jobb „teherviselő", lóval rendelkező gazdák közé. Ezért eladták belső házastelküket, s kiköltöztek a kertbe, hogy a határhoz közel lakva és gazdálkodva gyarapítsák jövedelmüket.

8

3 Sokakat a szükség kény szeri tett a kertekbe lakásra. Mivel a belső telken megrongálódott építményeket nem tudták megjavíttatni, ezért vételre ajánlották fel a városnak, s az új házat már a kertségben építették fel."

4 Azáltal, hogy a kertség benépesedett, felbomlott Hajdúböszörmény kétbeltelkes elrendeződése. A belsőségen egyrészt továbbra is a nagyobb gazdák maradtak, kik megfelelő nagyságú telek birtokában zökkenőmentesen irányíthatták gazdaságukat. A belső telket tulajdonosa vér szerinti leszármazás (örökség), a várostól adományként vagy vásárlással, illetve eredeti hajdúleszármazottól szerezhetett.

8' A gazdálkodók mellett itt kell keresnünk (egy részét) a kézműiparosokat, valamint a nem mezőgazdasági foglalkozású (tanítók, tisztviselők stb.) lakosokat is. A kertség betelepülésével megkezdődött azok területi elaprózódása és differenciálódása. Leggyakrabban örökség alkalmával cseréltek gazdát a kerttelkek. Az örökölt kerten a testvérek egymás között osztozkodtak, s ha nem tudtak megegyezni, osztó deputátust kértek a várostól.

8

0 A kertek szétdarabolásával természetesen csökkent a telek, porta gazdasági tere, ezért sok esetben nem osztották szét: a legidősebb testvéré lett az egész kert, s a többiek pedig máshol vásároltak kerthelyet.

8

7 Akik hasonló szituációban, vagy kerttelekkiegészítés végett, vagy egyáltalán nem rendelkeztek kerttelekkel, kérelmükkel a városhoz fordultak, vagy a gazdáktól vásároltak maguknak. A város elsősorban a pusztahelyeket, a kertközöket parcelláztatta föl erre a célra, de olykor-olykor csak a bellegelő (pascuum) szűkítése árán tudta kielégíteni az igény eket.

s

s A kertség betelepülése idején — a XIX. század első évtizedeiben — mérték fel házhelynek a belsőséget övező, egykori védelmi vonal helyét, az Árokaljá

t.

8" A telkek kiárusításakor a város magistratusa azt mérlegelte, hogy a kérelmező hajdú leszármazott-e, mert ellenkező esetben elutasította kérelmét.

6

0 A kisebb telekjuttatások és telekkiigazítások mellett sor került nagyobb területek felparcellázására is. Elsősorban a hasznavehetetlen területeket mérték föl. Így került sor a régi temetők felosztására, valamint a Pece körüli térség felmérésére is.

9

1 190