Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere
A „sok szükséget szenvedő" lakosok telekigénye arra kényszerítette a városi tanácsot, hogy a várost övező bellegelőből házhelyeket szakítson ki. Az 1810-es években kezdődött — a ma már a város szerves részét képező — Üjosztás kimérése. A tanácsülés 1813. augusztus 31-én keltezett határozata értelmében a debreceni országút mellett, a „napnyugoti oldalon kezdvén, egészen a serfőző mellett lévő téglagödrökig" kert- és házhelyeket osztottak ki, mégpedig olyan igénnyel, hogy a „mostani és a kiosztandó kert és házhelyek közt legalább 10 ölnyi szélesség hagyattasson ki közönséges Uttzának", s az új telektulajdonosok nem a legelő mezőre, hanem az utcára kötelesek nyitni a kaput. 9 2 Űjabb telekosztás 1817-ben történt, s a bevételből a város adósságait fedezte. Ez alkalommal is mérnöki munka szerint, „három lánczallya hosszúságú" telkeket mértek ki. Mivel szorosan a kertséghez kapcsolódtak, nem engedélyezték, hogy a gazdák a kertjük végéhez kimért újosztású telket megvásárolják. Egy-egy vásárló 2 láncalja szélességű földnél többet nem kaphatott, s ezt a városi tanács engedélye nélkül el nem adhatta. Az idegenek továbbra sem részesülhettek az újosztású telkekből. 8 3 A város területe az új osztásokkal állandóan növekedett a határ rovására. Először a Kertséget övező Üjosztás épült ki, a külső körúttól kifelé eső utcák között sorakozó telkek alkották az új sort"''. A város keleti részén fekvő szőlőskertek (Vénkert, Éden- és Középkert) is fokozatosan benépesedtek, s a város belterületéhez kapcsolódtak. A múlt század végén, 1896— 1897-ben létesítették Kisböszörményt a debreceni országút mellett." 5 Századunk harmincas éveiben Abari Imre földbirtokos a debreceni országút mellett, a Déli-Lucernásban lévő szántóföldjét osztotta fel házhelynek. 96 Ugyanebben az évben került sor telekosztásra az Északi-Lucernásban is; a Déli-Lucernást teljes egészében 1945 után parcellázták föl házhelynek. 9 7 4. A XVIII. században tovább folytatódott a szőlőskertek kimérése a város keleti részére eső homokos területen. 9 8 A szőlőföld sajátosságára mutat az a tény, hogy birtoklása nem kizárólag a belső telek után történhetett. A föld nélküli lakosok számára 1801-ben adódott földszerzési alkalom a Boda szőlőskert kiosztása alkalmával. A magistratus a földjuttatásban eltekintett az igénylők osztályhelyzetétől, az osztás a kérelmezők sorrendjének megfelelően történt, viszont: „az osztó deputátusok mindazonáltal a tv ra is vigyázni tartoznak — rendelkezett a tanácsülés —, hogy a jobb helyeken lévő földeket a törzsökösebb és meritóriusabb embereknek kelletik adni". m Ezt a lehetőséget megragadva elsősorban a szegény lakosok igyekeztek birtokossá lenni. Erre utal, hogy a vásárlók nem tudták egy összegben kifizetni a vételárat, s ezért — „a mostani szűk időnek miatta a lakosok pénztelenek lévén" — a magistratus kénytelen volt a szőlőföldet hitelben értékesíteni. 10 0 A városban zsellérként élő szegényebb társadalmi helyzetű emberek telki állományát tekintve ez a szőlőföld válhatott az egyetlen, s tényleges telektulajdonná. Mivel a városban sem házzal, semmilyen telekkel nem rendelkeztek, igyekeztek kihúzódni a szőlőskertekbe lakni. Ez ellen a magistratus hasonló szigorral lépett fel, mint korábban a kertségbe település idején. ,n l A XIX. század folyamán a szőlőskertek egy része betelepült. A város engedélyezte a kintlakást, ezáltal a szőlők is a város testébe ötvöződtek. 5. A telekszervezet kiteljesedése, megerősödése következtében a város belterületén kívül eső határrészeken fokozatosan megjelentek, kiépültek 191
