Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere
Hajdúböszörmény határának tagosítása 1856-ban kezdődött. 0 8 A határ arányosításáról szóló rendeletet 1862-ben fogadta el a közgyűlés. A város tanácsa 1873-ban feltérképeztette a tulajdonába tartozó földeket, 1880-ban pedig elrendelték a város külső és belső határának „osztályba" sorolását, „nehogy a lövőben a rendezetlen birtokviszonyokkal küszködő földbirtokos osztály méltatlan adóztatással súlytasson"." 9 A város pródi birtokát a Bakóhát környékén mérték ki egy tagban, amelyet abban az esetben, ha a legelőre nagy szükség nem lesz, szántónak használnak. 7 0 A Réten a város birtoka nem volt kimérhető „egy tagban" a sűrű tanyahálózat miatt, ezért a város réti földjeit a Polgári út, valamint a csatorna, a Gaál-tanya, Fazekas Gábor-tanya, Somossy-féle tanya által határolt területen mérték ki. 7 1 A közbirtokosság a tagosított Lucernásban, a belső határon (Telekföld, Ugar stb.) a Csordalegelőn és a Réten kapta meg egy tagban birtokát. 7 2 A privilegiális földbirtok tagosítása az 1887—1890. közötti időszakban fejeződött be. A tagosítással egyidőben — 1887-ben — a városi tanács a középbirtokosságra ruházta át a tagosított határ, valamint a vidi és a zeleméri birtok feletti határfelügyeletet, és a gazdasági intézkedések jogát. A város rendelkezésében leszögezi, hogy továbbiakban csak a tulajdonában lévő földekkel, és a városgazdasággal törődik.' 3 E fontos határozat nemcsak a telekszervezet végleges állapotát szentesíti, hanem egyben az eddigi gazdálkodási rendben bekövetkezett változást is szentesíti : a közös gazdálkodás megszűntével minden városi beavatkozást nélkülöző szabad gazdálkodás vált uralkodóvá. Az egykori praediális birtoktestek ekkor még tagosítatlan állapotban voltak. Erre néhány évvel később, 1895-ben kezdődően került sor. Ekkor váltak a bérletföldek véglegeáen a telekszervezet részeivé. 3. A megosztott település fejlődésének jelentős állomását a kertség betelepülése jelentette. Böszörményben a kertekre való költözés feltehetően korábban is általánosan szokásban volt, de a XVIII. század közepétől fellelhető adatok tanúsága szerint ekkor kezdte a magistratus tilalmazni a kertekben lakást. 7'' A várost súlyosan érintette a teherviselő hajdúk kiköltözése a belsőségről, a városból, akik így próbáltak mentességet szerezni a különböző szolgálatok (pl. kvártély) és az adózás alól. 7 5 A városi határozatok ellenére sem sikerült a folyamatot megállítani, csupán lassítani tudták. A kertekbe nemcsak a hajdú lakosok, hanem a városba költözött idegenek is települtek. Ezt a tényt a tanács eképpen dokumentálja: „nem különben a Kerteken lakók, kik a városban lakóknak prae judicium jókra a Közönséges Teherviselésiül, hogy magukat tovább nem subtrallyák, fel iratandók lésznek minden Tizedből (ha kik a város lakóinak recognoscáltatnak) kényszerítendők".' 1 Kitűnik ebből, hogy a lakosok a belső telkükhöz tartozó (városon kívül fekvő) kertjükbe költöztek. Ugyanakkor világos az is, hogy a jövevények a XVIII. század derekára már nem szerezhettek a városban telket, ahol más házában." vagy a kertségben húzták meg magukat. Valószínű, hogy ezek a cselédek vigyáztak a kertségben szállásolt jószágra.' 6 A városlakók elsősorban azért is igyekeztek a kertségbe, hogy mentesítsék magukat a katonai beszállásolás terhe alól, ne kelljen katonai lóistállót építeniük, és karbantartaniuk. Később, amikor a magistratus nem tilalmazta már a kertbe költözést, az ott lakókat is kötelezte a „németistálló" felépítésére. 7' A közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint a város a XVIII. század második felében már engedett: a népesség gyarapodása következtében nem tilalmazhatta a kiköltözést. 189
