Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere
adassanak ki egy tagba ... az hol a földjének nyillja legelsőbe ki jut. . . A többi rétek az egyes birtokosok között a telkek száma és mennyisége szerént egészen felosztódnak: de a rendesen nem használhatók (aminéműek: a Nagy Zsombékos, Kis Kupa, Nagy Kupa, Riczu fenék, Farkas sziget, Varga sziget, Tökös fenék, Sebes Ér fenék, Ekklézsia szigetje, a Hortobágy, Kadarcs és más vizek folyási) az osztásból... ki hagyatassanak ... a nemes város használja". 6 3 E rendelkezésből is világosan megfogalmazták, hogy maga a város is rendelkezik olyan joggal, amely következménye telekszervezetének kiépülése. A városban telkekkel rendelkezik, amelyek után részesül a közösség saját kezelésű birtokából. Tehát a város — egyetemlegesen — olyan jogokkal rendelkezik, mint az egyes hajdú lakosok. A praediális vagy pusztaföldek képezték Böszörmény határának jelentős részét. Ezt a pusztaföldet — bár maga a város is bérelte — tovább adta bérletes művelésre. E földek használatából nemcsak a törzsökös hajdú lakosok részesedhettek, hanem a belső telekkel nem bíró jövevények is: ez a föld, amíg a bérlő fizette az árendát, maradhatott egy birtokosnál. Mivel a várostól távolabb helyezkedett el, kívül esett a nyomásos földhasznosítás rendszerén. E pusztaföldek nagy részét azonban a nagygazdák bérelték, de a magistratus a többi birtokos (törzsökös) lakosoknak is juttatott földet. Ez a törekvés jól nyomon követhető abból a rendelkezésből, amelyet 1794-ben a Vidi praedium rendezésekor hozott a böszörményi tanács: „nemcsak azon rendeletlenségek tapasztaltattak, hogy a dűlők és nyilasok nem egyformák voltak, hanem azon kívül sok szegény lakosoknak, kiknek antecessoraik és magok is az említett praediumot eleitől fogva sok terhes váltságokkal conserválták, nyilvánvaló károkkal az is tapasztaltatott, hogy most legközelebb az 1778-ik esztendőben azon praediumot újonnan lett felosztása alkalmatosságával némely lakosok, kik az 1755-ik esztendőben, a legnevezetesebb Guthy-váltságban concurráltak, azoknak közül sokaknak terhes váltságaik után bírott földjeik az 1778-ik esztendőbeni osztás alkalmatosságával subtraháltatván, azok sok olyan lakosok birtokaikba kerültek, kik sem a nevezetes Guthy-váltságban SEM PEDIG AZ ELÖTTENI VÁLTSÁGOKBAN SEM MAGUK, sem pedig antecessoraik nem concurráltak, mégis mindazonáltal tsupán tsak az 1778-ik esztendőben vidi váltságok által. . . vidi birtokossá tétettek". Ezért 1794-ben csak azok részesülhettek a bérletből, akik igazolni tudták, hogy már 1775-ben is váltottak pusztabérleményt. 6 4 1783 után a belső telek és a kert mellett már a határ egyes részei is a hajdú telekszervezet állandó birtokterületévé alakultak. A földek egy részének telekszervezetbe kerülése alkalmával szerveződött egységbe a birtokos lakosság. A közbirtokosság mint érdekvédelmi testület megkezdte harcát a várossal, amely — mint tulajdonos — a saját érdekeit helyezte a közösség érdekei elé. Ez a harc többágú volt: egyrészt arra törekedtek, hogy a város fennhatósága alól kivonják az ősi jogon szerzett földeket, a nyomásos gazdálkodást tagosítással szüntessék meg, 0 5 a határhasználat fölötti ellenőrzést átvegyék a magistratustól, másrészt hogy a pusztaföldeket megválthassák. 1 0 A tagosítás érvényre juttatása és a pusztaföldek megváltása a XIX. század közepén kezdődött, s a század kilencvenes éveiig elhúzódott. 6 7 188
