Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere

E telkeket elsősorban a Böszörmény központi tere közelében találjuk, s mindig is a nagygazdák tulajdonát képezte (3. térkép). Nem minden belső telekhez tartozott kertségi telek: voltak olyanok is, amelyekhez csupán a határbeli appertinenciák csatlakoztak.'' Ez esetben a belső telek az egész paraszti gazdaság irányítóközpontját jelentette, mivel a lakás- és a gazdasági funkció egy helyre összpontosult. 2. Hajdúböszörményben, a körkörösen elhelyezkedő telkek összességét — a várost — a kertség vette körül. Ezt a „telket" a — belső telekkel szemben — kertnek., szérűs- vagy majorkertnek nevezik a XVIII. századi jegyzőkönyvek.

4

1' Az itt található építmények sorában legfontosabbak az istállók, amelyekben a nagy testű jószágot (szarvasmarha, ló) tartották. Ugyancsak itt építették fel a marhaszíneket is.

4

7 Esetenként a kis testű jószágot (disznó, juh stb.) is tartották. A disznóól mellett a góré is a kertben folyó sertéstenyésztésre utal. A magistratus szorgalmazására itt helyezték el a rakományokat, valamint ide készítették a vermeket is.

4

8 Annak ellenére, hogy az ún. ólaskertben lakóházat nem építettek, mindig tartózkodott ott valaki, aki ügyelt a jószágra. Az ember a „tüzelősóiban" egy fedél alatt lakott az állatokkal. Az ól egyik végében — ahol a tüzelő és a szénatartó helyezkedett el — tanyázott az ember (a gazda, fia, vagy a cseléd), míg az ól másik részében a jászol elé kötve állt a jószág.

4'' A felszaporodott trágyát nem a művelt föld táperejének visszapótlására használták, hanem belőle építették fel az ólaskert kerítését, a garágyát, vagy csak a kertközökre, illetve a kertség szélére hordták ki.

5

0 Ennek ellenére a kertség talaja termékeny volt — az ott tartott jószág elvégezte a trágyázást — s kertművelést lehetett folytatni. Az ólaskertben leggyakrabban tököt termesztettek, amiért is e területet „töktermesztő kert"-nek, „tökös" kertnek is nevezték.

5

1 A kertnek a gazdálkodásban betöltött szerepét hangsúlyozza, hogy sok esetben ott került sor a gabona nyomtatására is. Erre utal a szérűskert elnevezés.

5

2 A XVIII. század közepéig tehát az ólaskert kizárólag gazdasági funkcióval rendelkezett, a paraszti gazdaság üzemhelyét alkotta: a jószágtartás (kezes jószág) mellett a kert helyet adott a földművelő gazdálkodás egyes munkavégzési folyamatainak is (pl. szemnyerés). Szorosan összefüggött a belső telekkel, ahol a lakóház állt, mely egyben a paraszti gazdaság irányítóközpontját jelentette. A kerttelek és építményei mintegy a belső telek különvált gazdasági udvaraként foghatók fel. A kerttelek azért sem válhatott önálló gazdasági irányítóközponttá, mert a család nem élt kint, csak ideiglenesen tartózkodott ott valaki az állatok gondozása miatt. A hajdújogú gazda funkciójában megosztott két telekkel rendelkezett tehát; az egyik a belsőségen, másik az ahhoz közel fekvő kertségben volt. Ez egy sajátos, de korántsem csak a Hajdúságon jellemző települési rendszert jelent, amelyet kétbeltelkű, illetve ólaskertes településként tart számon a néprajzi szakirodalom. 3. Az ilyen értelemben megosztott gazdasági központon kívül az általunk tárgyalt időszakban a határ különböző részein is létrejöttek gazdasági üzemhelyek. Ezek közül egyik legfontosabb a szőlőföldön kiépített „üzemhely". Böszörményben a legrégebben telepített szőlőskert a Vénkert.™ Itteni telkén a gazda már tartósan berendezkedett: szilárd épületet (kunyhót) emelt, ahol nemcsak munkaeszközeit tárolta, de az egyes szőlőmunkák idején maga is meghúzódott. A termést viszont nem itt tárolta, hanem a vá185