Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere

összessége jelenteti a várost, amit belső teleknek, háznak, ház és teleknek neveznek a protokollumok.

3' A belső telek legfontosabb építménye a lakóház, melyet sárból vagy vályogból építettek, de a kő építkezésre is találunk adatot.

3

6 A lakóház térbeosztása — ekkor még talán csak szórványosan — megegyezik a maival: szoba — pitvar — kamra.

3' A ház alá esetenként pincét is készítettek, a tetőt náddal fedték,

3

8 a kéményt fából vagy téglából emelték. A fakémény — bár sárral betapasztották — rendkívül tűzveszélyes volt, s ezért a magistratus rendszeresen ellenőriztette, nehogy a megrongálódott kémények tüzet okozzanak, hiszen a gyakori tűzesetek mérhetetlen kárt okoztak.

11

1 A belső telek építményei közül nagyság tekintetében a ház után a katonai, vagy ,,németistálló" következett. Ebből a belső telek gazdasági funkciójára messzemenő következtetéssel nem élhetünk, hiszen a belső telekkel rendelkező böszörményi lakosoknak kötelezően kellett azt felépíteni. A nemesi kiváltság fejében a hajdúvárosnak katonát kellett kiállítani, s a városba szállásolt katonákat el kellett szállásolniuk, el kellett tartaniuk.''" Mivel nagy építmény volt az ilyen istálló, csak megfelelő nagyságú telekre lehetett építeni. A lakóház mellett gyakori építmény volt a sütőház, a disznó- és a tyúkól. A sertést általában a belső telken tartották, innen hajtották naponta a várost övező bellegelőre. Az egy vagy kétosztatú disznóólat sövényből és deszkából készítették/'

1 A jószág gyakran kiszabadult az ólból — a kisebb sövénykerítés nem jelentett különösebb akadályt — s városszerte kószált, ezáltal kárt okozott a lakosoknak és a városnak/'

2 A disznó mellett a baromfit is a háznál tartották, szintén sövényből és deszkából készített tyúkólban" A belső telken elhelyezkedő színeket is említik a jegyzőkönyvek, amelyek esetleg jószágtartó nyári színek lehettek (a nagyobb gazdaságok esetében), illetve inkább gazdasági munkaeszközök, tüzelő tárolására szolgálhattak. A telek bejárati részén, általában a lakóház előtt ásták ki a vermet, amelyben a gabonát tárolták. Gyakran a rakományokat (szintén a nagyobb gazdaságokban) is a belső telekre hordták, ami a városi elöljáróság élénk tiltakozását váltotta ki, hiszen a gyúlékony szalma, széna, tengeriszár veszélyeztette a közvagyont, valamint az utcán lévő vermek a biztonságos közlekedést.

4

4 A belső telek gazdasági építményeinek számbavételével körvonalazódik annak funkcionális rendeltetése. Legfontosabb építmény a lakóház, ami jelzi e telek elsődleges rendeltetését: a lakásfunkciót. A gazdasági építmények közül csupán az apró, illetve kis testű jószág (pl. sertés) tartását szolgáló ólakra találunk adatokat. Hiányoznak az állattenyésztésre jellemző istállók, s nem itt van — ami a város rendelkezéseiből kitűnik — a takarmány, a rakományok. Ezek külön a belső telektől elkülönülve a kertségben lévő telken csoportosultak. A belsőségen változatos nagyságú telkeket találunk (1—3. térkép). A kisebb területűeken (50—100 D-öl) a lakóházon kívül kevés hely maradt más, nagyobb gazdasági építmények elhelyezésére. Az ilyen belső telkek csak lakásfunkcióval rendelkeznek, mivel a gazdasági funkciója elkülönülve, a városon kívüli kertségben lévő területre összpontosult. A nagyobb méretű telkek esetében már funkciómódosulást figyelhetünk meg. A lakóház mellett helyet kaphattak a nagyobb istállók, valamint a rakományok 184