Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere
zi és történeti adatok alapján határozom meg a hajdútelek fogalmát és rendszerét, vázolom a telekrendszer differenciálódását, majd a már kifejlődött telekrendszer ás a gazdálkodás összefüggéseire mutatok rá. A recens néprajzi anyag lehetőséget ad rá, hogy a telekrendszernek a termelőszövetkezetek megszervezése utáni átalakulását, a fejlődés tendenciáit is nyomon követhessük. Hajdúböszörmény fekvése, területe Hajdúböszörmény — az egykori kerületi székhely — ma is HajdúBihar megye egyik jelentősebb városa. Viszonylag kedvező a fekvése: Debrecentől csupán 20 km-re fekszik a 35-ös számú műút mellett, amely észak felé a Bükk hegység vidékével, s Miskolccal tart kapcsolatot. A város testéből sugarasan szétágazó útvonalak a közeli helységekkel (Balmazújváros, Debrecen, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Polgár, Téglás, Űjfehértó) teremtenek összeköttetést. Nemcsak a műutak, hanem a múlt század végén megépített Debrecen—Hajdúnánás vasútvonal is bevonja a várost az ország gazdasági vérkeringésébe. Hajdúböszörmény 1075 hektár belterületéhez 31 076 ha határ tartozik, amely ÉNy felé a Hortobágy folyón túlra is kiterjed. Természetföldrajzi tekintetben a Hajdúság nem egységes, a domborzati viszonyok további résztájakra tagolják: a Hajdúhátra és a Hajdúságra. 1' A város a Hajdúhátra települt. Az É—D irányban húzódó Hajdúhát északi és déli területe morfológiai tekintetben eltérő. A Vidi-értől északra a vastag lösztakaró alatt folyók által lerakott homok található, amelyből a szél különböző felszínmorfológiai képződményeket, homokvonulatokat, valamint a közöttük meghúzódó — sokszor jelentős kiterjedésű — laposokat hozott létre. A lösszel fedett kiemelkedések a földművelésnek kedveznek, míg a mélyebb fekvésű laponyagok füves területe az állattenyésztésnek biztosít előnyös létfeltételt. A Vidi-értől délre (Telekföld, Déli-Lucernás, Ugar) már kisebb mértékű a térszín tagolódása, csupán Nagy-Zelemér területe változatosabb a Zelemér-ér bemélyülő völgye következtében. A Hajdúhát északról dél felé fokozatosan emelkedő felszíne Nagy-Zelemér déli határán, a Csegei-halomban éri el a legnagyobb magasságot (165,7 m). A Hajdúhátat nyugatról 2—9 km szélességben a Hajdúság szegélyezi, s rajta a Kispród határrész terjeszkedik. Felszínének túlnyomó része tökéletesen sík, csupán folyóhátak, a foltokban előbukkanó löszös üledék, valamint a Nagypróddal határos részen sorakozó kunhalmok élénkítik a táj képét. Kispródtól nyugatra tovább süllyed a felszín: a Keleti-főcsatornán átkelve Nagypródra érünk, amely kiterjedt legelőterület. E határrész már a Hortobágy területéhez tartozik: alacsony fekvésű, felszínét agyag és iszap borítja, amely sok helyen elszikesedett. Nyugaton a Nagypródot a Kadarcs határolja, amelyen átkelve, s a Hortobágy folyó felé haladva a térszín újra emelkedik. Az előbukkanó löszös talajképződmény már kedvező feltételt teremtett a földművelés számára, de a termőföld mellett nagy területet foglalnak el az agyagos, füves laposok is. E változatos térszínű határ a Rét nevet kapta. A Hortobágy folyón túl — Hajdúböszörménytől legtávolabb — a Bagota legelőpuszta helyezkedik el. Ez az egykor árvízjárta lapos terület kezdettől fogva Böszörmény város leghíresebb legelője volt. 1 9 181