Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Gunda Béla: Ösi gyűjtögető tevékenység a mocsárvilágban
Amelyik oldalra dőlve lesüllyedt a vízbe az friss volt, s főzve, sütve fogyasztották. Nagypénteken az asztalra gyakran került bíbic- és vadkacsatojás. A bíbic és vadkacsa tojását tésztagyúráshoz (lebbencs) is felhasználták. Egyes tanyasi asszonyok éppen úgy készültek a tavaszi tojásgyűjtésre, mint valami fontosabb házimunkára (mosás, szappanfőzés, meszelés). A vadkacsatojás a hűvös kamarában, az ágy alatt szakajtó búza, korpa közé állítva hetekig elállt. A vadkacsatojást ki is költették. 1 7 A madártojás gyűjtéséről szórványos feljegyzéseink vannak a Duna— Tisza közéről. A gyerekek a fán fészkelő madarak tojását rabolták el, a héjából nyersen kiitták, vagy sárba tapasztva megsütötték (Monor vidéke). Gyakori a verébfészkek kifosztása, de azt a néprajzi források csak ritkán említik. 1 8 Még a Budapesthez közel fekvő Örszentmiklóson is összeszedték a gyerekek a bíbic- és vadkacsatojást. Az utóbbit a házi kacsa tojásával együtt kiköltették, s a vadkacsákat 1—2 hetes korukban a piacon eladták. 19 Dunapatajon a szárcsa- és bíbictojást szedték a zsombékokon, s bográcsban sütötték meg. 2 ü Az 1910-es évek végén az ürbői mocsarakban a tojásgyűjtők a ladikot szedték tele a különböző vízimadarak tojásával. Asszonyok, gyerekek, egész családok jártak tojásozni. A vadrécetojásnak 2—3 korona, a bíbic-, szárcsa-, godatojásnak 1 korona volt az ára.' 1 A vadmadarak tojásgyűjtése a kiskunsági pásztoroknál a tyúkmonyászás. A tojást rántóttának készítették el, vagy sárba betakarva forró hamuban sütötték meg. 2' Brehm A. munkájának a harmincas évek elején megjelent kiadásában Schenk J. a bíbic (bébic, klébic, liboc, libuc) tojásának összeszedőit tikmonyázónak mondja, akik az Alföldön nagy mennyiségben gyűjtik össze ennek a madárnak a tojását (Brehm A., Az állatok világa, XI. k. Madarak, II. k. Budapest, é. n. 369. 1.). Lakatos K. és mások nyomán tanulsággal ír a régi szegedi pákászok, madarászok tojásgyűjtő tevékenységéről Bálint S. A Szeged-vidéki pákász cserekereskedést folytatott a vadmadarak tojásával, de adta pénzért is. Igen keresett volt a „zöldfejű kacsa" tojása, amelynek nagy sárgája kívánatos színt kölcsönzött az ünnepi kalácsnak és más tésztafélének. De vette a falusi nép a szárcsa, a dáré (vöcsök, Podiceps eristatus) tojását is. A pákász igyekezett eladni a genes, genyecs (Ardea cinerea), a fakutya (Ixobrychus minitus) tojását is. Gyűjtötték a vadliba, vadkacsa tojását, s különösen a bíbictojást, amelyből rántottát készítettek. A bíbictojást szívesen vásárolták a ráczok, s férfierejük fokozása miatt fogyasztották. 2" A bíbictojás nagy mennyiségben való gyűjtéséről és hasonló célból való fogyasztásáról megemlékezik Brehm A. munkájának magyar kiadása is. Brehm A. szerint a legtöbb bíbictojás (évenként kb. 800 000 darab) Hollandiában kerül a piacra. 2 . Az Ormánságban tavasszal kötényszámra hordták haza a vadmadártojást (fúmony) és kajdinának, kajgonyának 'rántotta' (szerb—horvát kájgana, TESz., a szó közelebbről csakis horvát eredetű lehet) sütötték meg. 2 5 Az ormánsági pásztorok a szabad tűzhely hamuját elsöpörték és a forró földre ütötték le a vadkacsatojásokat, amelyek kerek lepényformára sültek meg. 2 6 A fűzfa öklibe fészkelő vadréce tojását elszedték, a háztartásban felhasználták. A kotlós tyúkkal ki is költették és a kis récéket — fúlencsével etetve — igyekeztek felnevelni. Bár a nemigen szelídülő madarak gyakran megszöktek. 2 7 172
