Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Gunda Béla: Ösi gyűjtögető tevékenység a mocsárvilágban
A Nyírségben a vadkacsatojást gyűjtötték. Ha már bekötött, akkor is hazahozták és kotlóval kiköltették. Ugyanezt tették a fürj tojásával. A kikelt madarak azonban nem igen szelídültek meg, megszöktek a kotló mellől. 1 2 Tiszadob, Polgár, Tiszacsege falvakban a morotvák, nádasok, vadvizek, tiszahagyások világában bőven volt vadmadár. Még az idősebb nemzedék emlékezik arra, hogy nádból készült tutajon közelítették meg a nádasban a szárcsa, gém, a vadkacsa fészkét, s szedték el a tojásokat. ,,A tutajhoz 6—8 kéve nádat vagy gyékényt vágtak, s egymás mellé helyezve facipkákkal (fakorcok) szorították össze, majd vesszővel gúzsolták meg." A gyerekek csapatosan járták az erdőt, s rabolták ki a fészkeket. A tojást nyersen, főve, sütve fogyasztották el. A fészekrablás egyik módja a madársodrás. Kétágú, kb. 60 cm hosszú pálcával benyúltak a faodúban lévő fészekhez, s a pálcát addig forgatták míg a fészek fel nem sodródott a pálcára. Akkor kihúzták az odúból. 1 3 A Nagy-Sárrét mocsaras vidékéről már 1827-ben feljegyezték, hogy az ottani pákászok csónakszámra szedik a vízimadarak tojását. 1 4 Szűcs S. leírásából még többet megtudunk. A pákászok tavasszal tojásszedéssel kezdték a munkát. Tél végén, amikor már fogytán volt a güzühordásból gyűjtött kenyérgabona, ezzel biztatták magukat: Majd tavasszal kimegyek a sásra, Találok ott vadruca tojásra, Tarisznyára, kupujkóra szedem, Éhes leszek, majd akkor megeszem! A pákász a nád és a sás között, a pallóverésben bőven talált tojást, azt mind meg sem ehette. A felesleget kobaktök héjából csinált vékányi kupujkóhan, gyékény puttony ban vitte Kisújszállás, Karcag, Püspökladány, Berettyóújfalu hetipiacaira. A gazdasszonyok, az úri népek vették a vadliba, vadkacsa, szárcsa és bíbic tojását. Nemcsak fogyasztották, hanem a vadliba, vadkacsa tojását kotló alá is rakták, s-a kis vadmadárkák együtt nőttek fel a házi kacsák, libák fiókáival. A vad madarak szárnyát azonban idejében levágták, mert másképpen otthagyták volna gazdáikat. A második nemzedéket már nem őrizték annyira. De ezek közül is ősz idején egyik-másik szárnyrakelt. Szűcs S. feljegyezte, hogy a hattyú tojását is összeszedték, kiköltették és úgy tartották a háznál a hattyút, mint a libát. A hagyomány szerint a Zádor híd építéséhez a meszet madártojással oltották, hogy annál erősebben kössön. A pákászok meg is vizsgálták a tojásokat. Amelyik nem ült le a vízben az fias volt, vagy záp. 1 5 A rétes emberek, a pákászok a Kis-Sárréten (Békés megye) is csónakszámra szedték tavasszal a tojásokat, köztük a szárcsa, a bíbic tojását. A madárvilág azonban ennek ellenére sem csökkent. Pusztulását a mocsarak lecsapolása okozta a vízimadarak ,,élethelyének" megszüntetésével. A tojásokon kívül a pákászok összeszedték a vadkacsa-, vadlibafiókákat és eladták a falusiaknak.'" Békésszentandrás és Öcsöd között elterülő Horga még az 1920-as évek elején is vizenyős legelőterület volt. A környékbeli tanyák lakossága nagy számban szedte össze tavasszal a bíbic- és a vadkacsatojásokat. Férfiak, nők lábolták a vizet és kosarakba gyűjtötték a zsákmányt. Gyűjtés közben meg is vizsgálták, hogy melyik az ehető tojás. 171
