Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Dankó Imre: Változásvizsgálat a néprajzban
feladat. Az itt nyert eredmények magyarázzák az etnológia nagy kérdéseit, a keletkezés, az átadás, a funkcióváltozás kérdéseit. A jelenlegi különböző idealista irányzatok ezekre az alapirányzatokra vezethetők vissza. A kutatók egyik vagy másik elméletet továbbfejlesztik, egyik vagy másik részletet elhanyagolva egyet előnyben részesítenek, alaposabban kutatnak. Eredményeiket, amelyek a maguk természetéből következően csak részeredmények lehetnek, egyetemes, általános eredményeknek tüntetik föl. Például korunk egyik jelentős antropológusa, az amerikai Ralph Linton is egy valamikori egységes őskultúrából terjeszti szét a kultúrát. Vélekedése a fíatzeZ-féle migrációs elmélettel rokon. A kultúrát egy sajátságos fához (tree of culture) hasonlítja és a kultúra fejlődését a diffúzió, a kölcsönzés és az egyenlőtlen fejlődés hangoztatása mellett egy közös őstörténeti múltra viszi vissza. 1 5 Linton szerint a kultúra változásának következő a „menete": feltalálás, kölcsönzés, az újítás és közvetítés. Linton a kultúra fejlődésében három szakaszt különböztet meg. Az első korszak a szerszámok kialakításának, használatbavételének, valamint a tűz felhasználásának az ideje. A következő szakasz a növénytermesztés és az állattenyésztés periódusa a belőlük kifejlődő városi életforma kialakulásával együtt. A harmadik korszak a természeti erők leigázásának ideje. Ezt a tudományos módszerek kidolgozása és alkalmazása is jellemzi. Sajnos, Linton és a többi idealista néprajztudós a fejlődést, a változást kiváltó okokról alig szól. A kultúra változásában Linton például nagy szerepet tulajdonít a ,,feltalálás"-nak, illetőleg a feltaláló egyéniségnek. Márpedig régóta tudott dolog és egy sereg etnológus is rámutatott, hogy az egyéniséget sokszorosan meghatározzák korának gazdasági-társadalmi öszszetevői. A Taine-elmélet a maga kezdetlegességével már közel egy évszázada felhívta a figyelmet a környezet; a külső körülmények, a „millieu" fontosságára. Taine megállapításai részeiben helyesek voltak és jelentős hatást is váltottak ki. De tekintve, hogy éppen a jelenségeket kiváltó, létrehozó okokat nem világították meg, döntő módon nem befolyásolták a későbbi kutatásokat, illetőleg elméleteket. Taine alapján is megállapíthatjuk viszont, hogy a társadalom éppen aktuális állagától függetlenül nem lehet sémmit sem feltalálni. A „találmány" a gazdasági-társadalmi valóságban gyökerezik és sokoldalúan tükrözi saját kora gazdasági, technikai, eszmei viszonyait, igényeit, ha mégoly zseniális is. Természetesen Linton nem áll felfogásával egyedül. A közelmúlt egyik jóhírű antropológiai kézikönyve is úgy vélekedik, hogy a kultúra változásai két alapkérdésre vezethetők vissza, illetőleg azok összefüggésére, az invenció és a diffúzió kapcsolatára. A Ralph L. Beals— Harry Hoijer-jéle kézikönyv, a változásokat a kultúra egészében zajlatja le úgy, hogy azok igazodnak mintáikhoz, (patterns, models) de módosítják is azokat. Szerinte a kultúrák és azok elemei belső fejlődésük egy bizonyos fokán maguktól is változhatnak, de külső hatások nyomán is. , ü Legszélsőségesebben Bastian Adolf kereste a kultúra keletkezésének és fejlődésének okát a szellem, a pszichikum területén. Jellemzően kultúratermelő „elemi gondolat"-ról beszélt. 1 7 Ettől a szélsőséges szubjektív idealista állásponttól már csak egy lépés a metaetnográfia felfogása: „ahány individum, annyi kultúra"." Érdekesen szállt vitába az ehhez hasonló felfogásokkal Lantenari, a neves olasz vallástörténész, amikor kijelentette, 151
