Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Dankó Imre: Változásvizsgálat a néprajzban

hogy a világi (profán) jelenségeket nem a kezdeti szakrális gyakorlatból, hanem a hétköznapi élet realitásaiból kell levezetni. Szerinte még a vallásos világkép kérdéseit is objektív történeti úton kell megközelíteni.

1

9 Ezt megelőzően, mint reálisabb álláspontról, a Boas alakította úgynevezett „történeti iskoláról" kell megemlékeznünk. Ez erőteljes historizmusával közelebb került a kulturális jelenségek valóságos megismeréséhez. Boas, Dr. Lessernek, az American Anthropologist hasábjain megjelent észrevételeire válaszul összeállította etnológiai elveinek rövid összefoglalását. Ebben a történeti fejlődés törvényeinek problémái között kimondottan a változásokkal is foglalkozott. Azt írta, hogy: „tanulmányozhatjuk azokat a változásokat is, amelyek szemünk előtt mennek végbe a különböző országokban és megfigyelhetjük, hogyan idéződnek elő. Ha a változásnak homológ forrásait találjuk, ezeket a társadalmi változás törvényeinek lehet nevezni és elvárhatjuk, hogy megnyilvánulnak minden országban, minden nép között. A biológiai, nyelvi és a kulturális változást lehet tanulmányozni ebből a szemszögből. E kutatások céljából meg kell értenünk az egyén és a társadalom közötti kölcsönös kapcsolatot: az egyén életét, amint azt társadalmi tapasztalata kontrollálja és a változásokat, melyeken a társadalom az egyének cselekedetei által keresztülmegy. Vizsgálnunk kell azt is, hogy vajon a társadalom, mint egész, autonom változásokon megy-e keresztül biológiai, nyelvi és kulturális vonatkozásokban, melyekben az egyén paszszív szerepet játszik. Ezt a tárgyat a kulturális változás dinamikájának nevezhetjük.

2" Napjainkban a kultúra soha nem látott arányú, gyors átalakulásának, fejlődésének vagyunk tanúi. Az egész világon változóban van az anyagigazdasági alap és felgyorsított ütemben fejlődnek a társadalmak is. Ennek nyomán az idealista etnológusok is nagy érdeklődéssel fordulnak a változások, a változások vizsgálata, kutatása felé. A nagy érdeklődés sok esetben megalapozottabb elvi álláspontot is kialakított a kutatóknál. Számos, az anyag, a termelés, a társadalmi fejlődés objektivitását el nem ismerő kutató is belátta, hogy a változásoknál a nem szellemi jellegű tényezők döntően fontosak. Ezek a kutatók főleg a környezet, a közösség hatását hangsúlyozzák. Korén osztrák néprajzos például Geramb nyomán azt hirdeti, hogy a néprajz az ember tudománya, azé az emberé, aki beletartozik a kultúrába, a közösség kötelékébe. Hangsúlyozza, hogy ez a megállapítás nemcsak a hitvilágra, a szokásrendszerre érvényes, hanem az egész életformára.

2

1 Megállapítása magában foglalja a jelenségek sokszorosan való összefüggésének, kölcsönhatásának, kölcsönös előfeltételezettségének elismerését is. Korén, ha idealista alapokon is, de a lét meghatározó jellegét hangsúlyozza. A változás szerinte sem független a környezettől, végső fokon a gazdasági állapottól, termelési viszonyoktól. Vele kapcsolatosan érdemes rámutatni az egységes terminológia hiányából következő bajokra. Az egységes terminológia majd teljes hiányáról beszélhetünk az etnológia ezen területén és ez az ilyen sokrétű, alapvetően fontos, lényeges distinkciókat kívánó tárgynál érthetően sok nehézséget okoz. Érdekesen, bár ugyancsak idealista szemszögből tárgyalja az amerikai Man's Role in changing the face of the earth című gyűjteményes munka az ember természetátalakító munkája nyomán kialakult és átalakult kultúrák kérdéseit. Nagy érdeme ennek a hatalmas vállalkozásnak, hogy a kulturális változásokat minden esetben szoros kapcsolatba hozza a természet és az 152