Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Dankó Imre: Változásvizsgálat a néprajzban
A Ratzel-íéle migrációs elméletnek is akadtak követői, továbbfejlesztői. Ratzel sematikusnak és túl egyszerűnek ható elképzelését differenciálták és nem elégedtek meg a jelenségek egyetlen helyről való elterjesztésének gondolatával, hanem feltételezték, hogy azonos jelenségek egyidejűleg több kultúregységnél is kialakulhattak. Mereven elzárkóztak az evolúció lehetőségének elismerésétől. A fejlődéssel szemben azokat a földrajzilag is körülhatárolható területeket kutatták a maguk történeti mivoltában, amelyeken egy-egy elkülöníthető jelenség létrejött. Ezért elméletüket kultúrkör elméletnek, a rá alapuló erőteljesen történeti jellegű kutatásokat tekintve pedig kultúrtörténeti irányzatnak nevezték. A kultúrtörténeti iskola igen nagy hatású volt, erényei közé tartozott a történetiség hangsúlyozása, a nagyarányú történeti érdeklődés, ami egyben cáfolatukat is magában hordta. A történelemben megmutatkozó fejlődést figyelmen kívül hagyni, tagadni nem lehet. A kultúrtörténeti iskola mondhatni egyeduralmával szemben lassan bontakozott ki az az etnológiai irány, amit összefoglaló névvel funkcionalizmusnak nevezünk. Bronislaw Malinowski, a funkcionalizmus megalapítója azt vallotta, hogy a történeti múlt megismerhetetlen. Ezért a történeti formációk kutatása sem lehetséges, illetőleg hibás következtetések levonásához vezet. Szerinte a jelen társadalmi, kulturális viszonyainak a vizsgálatából kell kiindulni és azokra a funkciókra kell figyelni, amelyeket a társadalom különféle intézményei teljesítenek. A társadalom minden intézményének határozott funkciója van. Ebből a funkcióból következtetni lehet arra a társadalmi igényre, amely az intézményt létrehozta. Következésképpen minden változás is így, egy-egy társadalmi igény kielégítésére jön létre. Amennyiben erre az igényre irányul a figyelmünk, ennyiben történeti csak a kutatás. Ez azonban kevésbé fontos, mint annak vizsgálata, hogy a különböző intézmények, jelenségek funkciói egységet alkotnak. Ez az egység, a funkciók egymással való szoros összefüggése, a társadalom. A funkcionalizmus nagy hiányossága volt a történetietlenség. Viszont nagy jelentősége volt a jelenségek szoros összefüggésének hangsúlyozása. Az egyes funkciókat csak részeknek tekintette, amelyek önmagukban teljesen nem ismerhetők meg, csak a többi részekkel, jelenségekkel való összefüggésükben. Gunda Béla, aki a funkcionalizmussal néprajztudósaink közül legbehatóbban foglalkozott, azt írta, hogy „a funkcionális néprajz mutat rá arra, hogy az elemek, a jelenségek nemcsak időben és térben változhatnak forma szerint, hanem ugyanabban vagy más-más társadalmi, etnikai közösségben változhatnak funkció szerint is. Lehetséges, hogy idők folyamán a forma állandósul, de viszont a funkció megváltozik". 1 4 A funkcionalizmus társadalmi irányba való fejlesztése a strukturális funkcionalizmus volt. Ennek az irányzatnak legnevesebb képviselője A. R. Radcliffe-Brown volt. Az általa képviselt irányzat lényege az volt, hogy Malinowskival ellentétben, aki kizárólag a kultúrát, a kulturális összefüggéseket vizsgálta, tekintette kutatási területül, a társadalom kutatását hangsúlyozta. Szerinte a társadalom különböző intézményeinek a funkcióit azért kell beható vizsgálat alá venni, mert így felfedjük azokat a struktúrákat, szerkezeteket, amelyeken egy-egy intézmény alapul. Véleménye szerint minden intézmény konkrét szerkezeten alapszik, illetőleg egy-egy meghatározott szerkezeten belül létezik. A struktúra a lehető legszorosabb kapcsolatban áll az intézménnyel. A kettő összefüggésének vizsgálata központi 150
